Mérsékelt érdeklődés volt a Brahms-fesztiválon

A nagyváradi Állami Filharmónia a csütörtöki műsorával a nagy német zeneszerzőnek, Johannes Brahmsnak állított emléket. A Brahms-fesztiválon a zeneszerző három műve csendült fel.

A vendégművészek ezúttal az Egyesült Államokból érkezett Winston Vogel karmester és a sokunk számára ismert Daniel Podlovski hegedűművész voltak. A maga módján kissé meglepetés volt, hogy a zeneirodalom egyik legnagyobb alakjának tiszteletére szervezett fesztiválon foghíjas széksorokat láthattunk az Enescu–Bartók koncertteremben. Az üres széksorok arról is árulkodhatnak, hogy közönségünk mind jobban a csak szórakoztató zenét igényli; természetesen ez csak feltételezés, de a lanyha érdeklődés elgondolkoztató.

Az est folyamán három, Johannes Brahms (1833–1897) által komponált zenemű csendült fel. Elsőként a Tragikus nyitány hangzott el. Ezt a zeneszerző az Akadémiai ünnepi nyitánnyal egy időben, 1880-ban írta, de egy év múlva átdolgozta, s 1880-ban mutatták be a Bécsi Filharmonikusok. Csütörtök este a váradi zenekarnak sikerült visszaadnia a Brahms kedélyvilágához oly közel álló zenemű hangulatát, mely magán viseli a zeneszerző művészetének stílusjegyeit.

A továbbiakban a nagy német zeneszerző egyik legnépszerűbb versenyműve, a D-dúr hegedűverseny, op. 77 csendült fel az Enescu–Bartók teremben, a szólót Daniel Podlovski játszotta. A művet 1879. január 1-jén mutatták be a lipcsei Gewandhausban, a zeneszerző vezényletével, Joachim József magyar hegedűművész szólójával. A csütörtök esti szólista játékából hiányzott az a dinamika, melyre a zeneirodalom eme gyöngyszemének előadásához szükség lett volna. Az összhang megvalósításához a vendégkarmester Winston Vogel sem járult kellőképpen hozzá. Két ráadás is elhangzott, melyet elismerten fogadott a közönség. Pozitívan tudjuk értékelni Cristian Midoschi oboaszólóját a hegedűverseny második tételében, ezt a karmester is nagyra értékelte.

A szimfónia

Szünet után Brahms III., F-dúr szimfóniája, op. 90 hangzott el, a filharmonikus zenekar tolmácsolásában. Ennek előadása igazi hangversenyélménnyel ajándékozta meg a közönséget, ami elsősorban a zenekar nagyszerű teljesítményének köszönhető. A négytételes zeneművet Brahms ötvenévesen, 1883-ban fejezte be, és a Bécsi Filharmonikusok előadásában, Richter János magyar-osztrák karmester vezényletével mutatták be. Az első három tételben a szimfónia nyugodalmasnak és derűsnek tűnik, a fináléban érezhető az elemi erők gigászi konfliktusa. A csütörtök esti előadásában több egyéni szólóteljesítményt is értékelhettünk, ezek közül kiemelkedett a harmadik tételben Lorenzo Moroni remek kürtszólója.

Dérer Ferenc