Az én mesém, mindannyiunk meséje

A Háromszék Táncegyüttes Az én mesém című táncos mesejátékát láthatták a résztvevő gyerekek szerdán a nagyváradi színházban.

A magyar népmesekincs számos toposzát felsorakoztató előadást alkotott meg a háromszéki társulat a felvidéki Furik Rita rendezésében és koreográfiájával. Az én mesém című előadás a szomorú királylánynak a története, aki csak akkor lesz vidám, ha meghallja az égben lakó madár énekét. Mivel a madár messze van, ezért szükség van egy bátor vállalkozóra, aki elmegy hozzá, megtanulja az énekét, majd elhozza a királyleánynak a dallamot. A mese fő vonulata annak a bátor legénynek a próbatételeinek a bemutatása, aki vállalkozik a számos veszéllyel járó feladatra. A mesében az ifjú legény természetesen legyőz minden akadályt, teljesíti a szolgálatot a boszorkánynál, megvív a sárkánnyal és az óriással, végül megszerzi a dalt, amivel felvidítja a királylányt, és ezzel elnyeri a kezét, valamint a király fele birodalmát.

Mese, tánc, zene

Gyermekelőadásról lévén szó, az előadóművészek nem csak tánccal és mozgással fejezték ki a mese történéseit, de a könnyebb érthetőség kedvéért szóban is elmesélték a történet cselekményét. A rendező-koreográfus szép munkát végzett, hiszen a legtöbb táncos jelenet igen látványos lett, és több jelenet dramaturgiailag is hatásos volt, például az, amelyikben az ifjú főhős felismeri a király leányát az udvarhölgyek között. A jelmezek szintén Furik Rita munkáját dicsérik, hiszen nagyon szépek, díszesek voltak, és a gyermekek számára könnyen azonosíthatóvá tették a színpadon felbukkanó szereplőket. A produkció népi dallamokból, a népzenei hagyományból merítő zenéjét Orbán Ferenc szerezte, míg az előadás táncai az erdélyi és a felvidéki néptánc hagyományból épülnek fel, zene és tánc együtt pedig hatásos szimbiózist alkotott ebben a táncjátékban. A táncosok pontosan, energikusan látták el feladatukat, és az is érződött rajtuk, hogy szívesen játszanak a gyerekközönségnek. Külön érdeme egyébként az előadásnak, illetve magának a társulatnak, hogy törekszik a legfiatalabb generáció figyelmét ráirányítani a népi hagyományra, erre a mai korban egyre kevésbé előtérben lévő hatalmas kultúrkincsre, és csak reménykedhetünk abban, hogy sikerrel is jár ebben a törekvésében. A tegnapi nagyváradi előadások gyerek-nézőserege mindenesetre fogékony volt a látottakra, hallottakra.

Pap István