Legyen időnk az irgalmasságra

Szerdán a Festum Varadinum keretében ünnepi istentisztelet és szeretetvendégség volt az unitárius templomban. Igét hirdetett Bálint Róbert Zoltán mészkői lelkész, a MUE előadó-tanácsosa.

Az egybegyűlteket köszöntő Molnár Imola unitárius lelkésznő örömét fejezte ki, hogy ismét együtt lehetnek imádságos lelkületben.

Bálint Róbert Zoltán mészkői tiszteletes, a Magyar Unitárius Egyház közigazgatási előadó-tanácsosa Lukács evangéliuma 10. részének 29-től 38-ig terjedő verseit választotta szószéki szolgálatának alapgondolatául, mely az irgalmas szamaritánus közismert jézusi példázata. Hangsúlyozta: Krisztus tulajdonképpen társadalom- és valláskritikát fogalmazott meg, változást sürgetve. Arra hívta fel a figyelmet: felebarátnak kell tekinteni a mindenkori embert, és bárki lehet jó és segítőkész, vagy éppen ellenkezőleg, nem, függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak róla, és milyen a státusza, hiszen az elhangzott történetben is a szereplők nem úgy viselkednek, ahogy elvárnánk tőlük.

A köztiszteletnek örvendő és megbecsült, az olajozottan működő rendszer részének tekinthető pap, valamint a levita nem segítenek a szükséget szenvedőnek, míg a közvélemény szemében hitvány, „rosszfiú”, kitaszított és lenézett szamaritánus igen. Jézus azonban valójában nem csupán a kortársai elé állít tükröt, hanem elénk is, rámutatva arra, hogy esetünkben is fennáll annak a veszélye, hogy nem segítünk a rászorultakon, mert másra összpontosítunk, sietünk, és csak önmagunkkal vagyunk elfoglalva. „Nem az egyház van tehát válságban, hanem mi, akik képtelenek vagyunk túllátni önös érdekeinken, és hibát követünk el azzal, hogy nem segítünk a szenvedőknek”- mondta a lelkész.

Tudományos kísérlet

A tiszteletes ugyanakkor egy tudományos kísérlet eredményével is alátámasztotta mondandóját. 1973-ban ugyanis az USA-beli Priceton Egyetemen egy felmérést végeztek teológiai hallgatók közt, arra lévén kíváncsiak, hogy 30-an közülük milyen körülmények közt hajlandóak segíteni. Egyenként kellett bemenjenek egy terembe kérdőívet kitölteni, majd előadást kellett tartsanak lehetőleg egy bibliai témában egy másik épületben. Egy beépített ember is volt ugyanakkor, aki a két helyszín közt jól láthatóan kifeküdt az útra, mintha bajban volna. Emellett bár a feladatok hasonlóak voltak, az alanyok más-más utasítást kaptak arra vonatkozólag, hogy a két épület közti távot mennyi idő alatt kellett megtegyék. A várakozásokkal ellentétben nem azok a diákok segítettek a „rászorulton”, akik az irgalmas szamaritánusról tartottak előadást, hanem azok, akik nem siettek, vagyis több idő állt a rendelkezésükre ahhoz, hogy eljussanak egyik helyről a másikra.

Az igehirdetés után a testvéregyháza képviselői továbbították üzeneteiket- Fodor József római katolikus általános helynök, Forró László református püspökhelyettes és Mátyás Attila evangélikus-lutheránus lelkész-, majd Kiss Törék Ildikó színművésznő két prózával (Wass Albert és Juhász Gyula), míg Szilágyi Ágnes és Kelemen-Paksy János egy 15. századi himnusszal (Idvezlégy, kegyes Szent László kerály) dédelgette az ünneplők lelkét. Az együttlét szeretetvendégséggel zárult.

Ciucur Losonczi Antonius