A kínai kaméliás hölgy

A csungkingi Chuan Ju Színház mutatta be Li Yaxian című operáját szerda este a nagyváradi színházban a Festum Varadinum programsorozat keretében.

Rangos esemény helyszíne volt a nagyváradi színház szerda este, ugyanis a kínai Csungking város Chuan Ju Színháza itt mutatkozott be először Romániában. Az előadás megkezdése előtt Kovács Enikő színművésznő lépett színpadra, köszöntve az est díszvendégeit, Cser Palkovics Andrást, Székesfehérvár polgármesterét és Biró Rozália szenátor asszonyt, majd elmondta, hogy “a csungkingi Chuan Ju Színház csaknem háromezer éves színházi hagyományból merítkező Li Yaxian című darabjával mutatkozik be az európai közönségnek. Az előadás főszereplője, Shen Tiemei a kínai operajátszás koronázatlan királynője, aki számos nemzetközi szereplés után érkezik városunkba.”

Szokatlan világ

Azoknak a nézőknek – és feltehetőleg ők voltak túlnyomó többségben jelen –, akik először találkoznak a kínai operával, az elhangzottak mellett további támpontokra volt szükségük ahhoz, hogy könnyebben befogadhassák a színházban látott produkciót. A Festum Varadinum programfüzete vígoperaként aposztrofálta a művet, illetve a szecsuáni opera műfajáról közöl néhány információt, ennél valamivel többet lehetett megtudni a színház előcsarnokában kapott műsorfüzetből, amely A kaméliás hölgy kínai változataként reklámozza az előadást. Ez a meghatározás találó, és hasznosnak is tűnik az európai nézők számára akik keveset, vagy semmit nem tudnak a kínai előadó művészetről, annak kifejezési eszközeiről, szimbolikájáról, eszme- és látványvilágáról. A kínai nyelv és ének olyannyira egyedi és szokatlan az európai fül számára, hogy azzal meglehetősen nehéz első találkozásra megbarátkozni, így kézenfekvőbbnek tűnik a történet felől megközelíteni és befogadni a produkciót.

 A történet

A Li Yaxian egy tragikus szerelmi történet. Az ifjú Zenget apja elküldi a fővárosba, hogy letegye a hivatalnok vizsgát, itt azonban a fiatalember találkozik  Li Yaxiannal, a kurtizánnal, beleszeret, és a vizsgát elhanyagolja. A két fiatal együtt él a bordélyban, amíg a fiú pénze tart, és amíg Li nevelőanyja és kerítőnője egy alattomos csellel el nem szakítja a szerelmeseket egymástól. A fiú koldusok közé kerül, nyomorog, ilyen állapotban talál rá egy idő után Li, aki maga mellé veszi, és arra buzdítja, hogy tanuljon a hivatalnokvizsgára. Zeng képtelen tanulni, mert teljesen elvarázsolják őt Li gyönyörű szemei. A dráma egyik csúcspontja az a jelenet, amikor Li kiszúrja saját szemeit, csak hogy Zeng képes legyen tanulni. Végül a fiatalember megnyeri a hivatalnok vizsgát, ami dicsőséggel, rangemelkedés jár, és emiatt elhagyja immár szégyellni valóvá vált szeretőjét. A darab Li fájdalmas felismerésével zárul, hogy feláldozta magát szerelméért, aki végül elhagyta őt.

Rangos esemény

Az előadás ötvözi a színházi, zenei és táncos formákat. A mű gerincét a két szerelmes kapcsolatának bemutatása képezi, és az európai operától eltérően az énekeket prózai részek egészítik ki. A hagyományos kínai zenét élő zenekar tolmácsolta profi módon hagyományos kínai hangszereken. A jellemzően ütőhangszeres kíséret által dominált egyedi hangzásvilágú zene volt talán a legkönnyebben befogadható része a produkciónak, de szintúgy kellemes benyomást tettek a nagyon szép, tarka, dekoratív, szintén a klasszikus kínai hagyományokat idéző jelmezek is. A darabban felbukkanó koldusok, vagy mesteremeberek csoportja az ókori görög drámák karához hasonló szerepet töltött be: több alkalommal ez a csoport mesélte, interpretálta az aktuális történéseket, egyes helyzetekben pedig néma tanúja volt a fiatalok sorsának. A két szólóénekes az európai fül számára szokatlan, gyakran éles fejhangon énekelte a szólamokat, ami eleinte ha nem is kellemetlen, de mindenesetre meghökkentő hatást keltett, viszont hamar hozzá lehetett szokni ehhez a sok hajlítással, glissandoval operáló énekstílushoz. Exotikus, egyedülálló kulturális élmény volt ez az élő találkozás a kínai operával, ami egyben egy új dimenzióját is jelentette a Festum Varadinum átal képviselt és vállalt kultúrák közötti párbeszédnek.

Pap István