Visual Kontakt: válasz egy felemás reakcióra

Nemrég a Bihoreanul támadó címmel írt a Visual Kontakt galéria váradi önkormányzatának tett javaslatáról, hogy a galéria saját költségén kidíszítsen egy aluljárót a Magheru sugáruton, ami megtesítené az önkormányzatot 10.000 lejes költségtől, választási évben.

Mielőtt a Russmediához fordultam, kértem válaszadási lehetőséget a Bihoreanultól, ugyanezen szöveg megjelentetésére. Nem kis meglepetéssel kaptam meg Florin Ciucaș főszerkesztő választát, amiben nevetségesnek és önviktimizálónak mondta a válaszomat, és részleteket kért a művészi munkámról a válasz „kiegészítéseképp”.

A Visual Kontakt ajánlata nem függ az én munkámtól, más projektektől sem, és a „kiegészítés” ötlete pedig felkavar. Így a Russmediához fordulok, hogy változtatás nélkül jusson el a közönséghez a mondanivalóm. Március 2-án volt találkozóm a projekt kezdeményezőjével, Sebastian Lascu tanácsossal, és megbeszéltük a javaslatot. A beszélgetés egyes részeit viszontlátom a ”Bihorel” aláírású cikkben, amiből arra következtetek, hogy a tanácsos úr felvette a kapcsolatot a szerkesztőséggel és jelentett. A megbeszélésen jelen volt doktor Adrian Pop úr is, tanúként, és én nyilvánosan akarok beszámolni róla. A tanácsos úr másfél óráig győzködött, hogy vonjam vissza a galéria ajánlatát. Odáig ment, hogy azzal fenyegetett, hogy személyesen törli le a Muian-felfestéseket, mintha ez engem megijesztene, és ha nem jutunk „kompromisszumra”, akkor nem lesznek „jövőbeli művészi együttműködések” a városháza részéről – ilyenek most sincsenek, velünk sem, másokkal sem.

Városházi források

Elmagyarázta, hogy a 10.000 lej „jelentéktelen”, nem számít, ha elvesződik, mert őt, mint orvost nem érdekli ez az összeg. Pedig a szóban forgó összeg nem az övé, mint orvosé, hanem a váradiaké. Vajon a közpénz ennyire „jelentéktelen” azoknak, akik kezelik? A 10.000 lej elég egy egész stadion falainak festésére, nemhogy egy kis aluljáróéra. Megkérdeztem a tanácsos urat, mi lenne, ha a versenyt az ETAL, a másik ismert „vandál” nyerné. Négy választ kaptam: „ha nyer, ez van”, „nem fog nyerni”, „lehet, nem nyer”, és csendet. Mindenki válasszon. Városházi források szerint a hely épp az ETAL-nak van fenntartva, de nem kell hinnünk a pletykáknak. Mégis bizarrnak tűnik, hogy jutott el a saját illetményének vérdíjként való felajánlásától odáig, hogy közpénzekből fizessék ezt a „vandált”. A tanácsos úr azt is mondta, tudja ki áll az ETAL mögött, de nem akarja elárulni, mert „nem kell a botrány”. Ismét nem értem: a nyilvános „vérdíj-kitűzéstől” a csendes cinkosságig hosszú az út, és igazából botrányos is. Vajon a váradiak egyetértenek-e azzal, hogy ahelyett, hogy egy ismert „vandáltól” kapnának ajándékot, 10.000 lejt fektessenek be közpénzből egy ismeretlenbe? Amikor hivatalosan a városháza és én is minőségi munkát szeretnénk, de az ajándékot visszautasítják, én úgy értem, hogy fontosabb annak a pénznek az elköltése, mint a projekt maga. A tanácsos úr szerint a zsűri két tervezőből, két orvosból és egyetlen műkritikusból áll majd. Nem hiszem, hogy hazudott volna, vagy ne ismerné a zsűri összetételét. A Visual Kontaktnál a Román Akadémia ösztöndíjasai is dolgoznak, az osztrák szaktárca rezidenesei is, a velencei biennálé kiállítói is. Összehasonlításért kiált ez, mert akarva-akaratlanul az utcai művészet is művészet.

A Visual Kontakt közzétette a városháza ötletének 15 kockázatát taglaló elemzését, és elküldte a tanácsos úrnak, a találkozó előtt. Ő maga mondta nekem, nem tudja, hogy a „felvezető projekt” működni fog-e. Azt is mondta, nem számít, ha péniszek (ő más szót használt erre) is megjelennek a város jelképei között, a város címere mellett, vagy más jelképei mellett, ami a verseny témája. Így lenne?

Mióta közzétettük javaslatunkat, nem utasították el, csak számtalan e-mailt kellett írnom, és „imformális” találkozókon részt vennem, és válaszlevelet írnom annak a becsületének a megvédéséért, hogy ingyen adnék valamit. Amikor valaki ajándékot kap, megköszöni. Íme, egy perverz fordulat: ma megalázzuk aj ajánlattevőt, és inkább közpénzt költünk extravagáns projektekre. És még egy közismerten agresszív helyi lap is támad, amelyet nemrég ítéltek el rágalmazásért és becsületsértésért.

Értékek és ítéletek

Álnéven bárki szitkozódhat, az egész könnyen jön. Ha a Bihoreanul mérlegelné a Visual Kontakt ajánlatát, beszélhetnénk értékekről és ítéletekről. Addig nem. A helyzet beszédes, nemcsak a városnak, hanem az országnak is: bármennyit tüntetnek és beszélnek a tévében a változásról, a polgár helye ugyanott van, megalázzák, ajándékkal a kezében, visszautasítják, egy kétes közpénz-pocsékolásért.

Gabriel Miloia