Talpon maradt a nagyváradi Kiss Lóránt

A népszerű magyarországi kvízvetélkedő, a Maradj talpon! március 4-iki adásában talpon maradt, azaz nyert egy nagyváradi fiatalember, Kiss Lóránt is. A sikeres szereplés után nyilatkozott a Bihari Naplónak a győztes kvízjátékos.

Azok a váradiak, akik szeretik a népszerű Maradj talpon! című televíziós kvízműsort, a vetélkedő március 4-iki adásában ismerős arcot fedezhettek fel a képernyőn, aki ráadásul rendkívül ügyesen is játszott: a váradi Kiss Lóránt ugyanis külső játékosként a középen álló játékos első kihívottjaként nyert. A sikeres szereplés után beszélgettünk a győztes kvízjátékossal.

Hogy kezdődött?

Az első kérdés persze az volt, hogyan jutott el egyáltalán Kiss Lóránt egy budapesti kvízműsorba. „A barátnőmmel láttuk a televízióban a műsort, amit elkaptunk egy-egy este. A műsorban többször is elhangzik, hogy a kanapéban ülve mindenki mindent tud. Én is helyesen válaszolgattam, és akkor barátnőm kérdezte, hogy miért nem jelentkezem én is” – meséli Kiss Lóránt, aki egyébként jelenleg egy váradi vendéglátóipari egység ügyvezetőjeként dolgozik, ugyanakkor aktív tagja a helyi kvízközösségnek is. Elismerte, hogy eleinte ódzkodott a tévés szerepléstől, és a jelentkezéssel, az utazással járó komplikációktól, de végül csak rászánta magát arra, hogy jelentkezzen. „Decemberben regisztráltam a műsor internetes oldalán, aztán itthon baráti társaságban poénkodtunk is azon, hogy majd visszahívnak két év múlva, ha egyáltalán, erre január első hetében egyszercsak hívtak, hogy menjek fel Budapestre az előválogatóra. Január közepén volt az előválogató, ami kb. három óra alatt lezajlott, és már eleve úgy engedtek haza, hogy bekerültem a játékba” – mondta Kiss Lóránt.

Külső játékos

A váradi fiatalember külső játékosként került a játékba, és a középen álló játékos a lehetséges tíz ellenfél közül elsőként éppen őt hívta ki párbajra. „Szerencsémre, vagy szerencsétlenségemre elsőként választott ki a középső játékos. Amikor rám mutatott a kihívó, azt éreztem, hogy ne most, vagy most még ne, mert úgy éreztem, még nem vagyok felkészülve a játékra. Annyira hirtelen jött a kihívás, meg egyáltalán az egész porond, a játék színpadiassága is úgy hatott rám, hogy azt éreztem, gondolkodni sem tudok. Kemény vizsgadrukk volt bennem, a lábaim remegtek” – meséli élményeit Kiss Lóránt elárulva azt is, hogy a Gundel Takács Gáborral való bemutatkozó beszélgetés segített valamit a vizsgadrukk leküzdésében, másfelől viszont fokozta is az izgalmakat. „Én utólag nem is emlékeztem arra, hogy miket is mondtam, amikor vele beszélgettem, mert már máson járt az agyam, azon, hogy milyen kérdések lesznek, miért éppen elsőként választott ki a középső játékos, akinek még a két passza is megvolt. Aztán mikor elkezdődött maga a játék, akkor már mindent kizártam a fejemből, csak néztem a képernyőt, és azt, hogy milyen kérdések jönnek nekem és az ellenfélnek. Én kaptam az első kérdést, tudtam rá a választ, ami egy kis megnyugvást nyújtott nekem. De a pingpongozás közben azért folyamatos az izgalom, benne van a feszültség, igazából nem lehet teljesen megnyugodni játék közben.”

A leesés fenyegetése

Természetesen felmerül kérdés, hogy nem fokozza-e a játékos izgalmait az, hogy az első elhibázott válasz után leesik a mélybe, Kiss Lóránt ezt így élte meg élőben: „Benne volt a gondolataimban, hogy leeshetek, sőt, nagy az esély rá, de játék közben nem gondoltam erre, hanem egyszerűen csak játszottam, a kérdésekre koncentráltam. A felfokozott idegállapotot a játéknak a menete nyújtotta, nem az az eshetőség, hogy leeshetek. Amikor 0.10 másodpercnél állt meg az órám, akkor egy pillanatra átfutott ez a gondolat az agyamon, de aztán továbbléptem, mert nem volt idő azon gondolkozni, hogy kinyílik alattam a csapóajtó, ha nem tudom a választ”.

Pillangósvirágúak

Kiss Lóránt szerint egyébként a kapott kérdések nem tűntek nehéznek, de ez persze szubjektív megítélés kérdése, hisz, mint mondja, „volt olyan kérdés, ami a kihívónak jött ki, de amit én nem tudtam volna hirtelen. Mikor megkaptam egy biológia-növénytani vonatkozású kérdést (amire Pillangósvirágúak volt a helyes válasz – szerk. megj.), és láttam, hogy milyen hosszú a megoldás, azon gondolkoztam, hát ez mi lehet, próbáltam összeolvasni, és egyszer csak beugrott a válasz. Amikor kimondtam, akkor láttam meg, hogy milyen kevés időm maradt, és hirtelen átfutott az agyamon, hogy majdnem lepotyogtam. Ezen kívül a többi kérdést, amit én kaptam, nem tartottam nehéznek. Miután a nehéz kérdésem lement, és párbajoztunk tovább, akkor már megnyugodtam, megnőtt az önbizalmam attól a gondolattól, hogy elvehetem az ellenfél passzait. Az utolsó kérdésnél, amikor a másik játékosnak már nem volt passza, és láttam, hogy nem tudja, én viszont tudtam a helyes választ, akkor már csak gonosz módon azt kívántam, hogy ne tudja a megoldást. De hát ilyen ez a játék”.

Titkok

Kiss Lóránt nem titkolja el, hogy a győztes párbaj után csalódást érzett, amikor megpillantotta a nyereményt, ami egyébként a második legkisebb összeg a Maradj talpon!-ban. Az viszont már titok, ami egyébként sokakat foglalkoztat: hova esnek azok, akik alatt kinyílik a csapóajtó. A váradi kvízes két okból sem árulhatja el ezt: „Aláírtunk egy szerződést is, ami titoktartásra kötelez, a médiában nem szabad háttérinfókat elárulni sem az előválogatás menetéről, sem a műsor kulisszatitkairól, azt pedig főleg nem szabad elárulni, hogy mi van odalenn, amit én egyébként ha akarnám, vagy ha tehetném sem tudnék elmondani, mert talpon maradtam, úgyhogy én is csak tippelhetek, hogy mi van a csapóajtó alatt.” Végezetül Kiss Lóránt elárulja, nagyon élvezetes volt a játék a stúdióban, izgalmaz egy másik emberrel csatározni a talpon maradásért. „Jó tapasztalat, jó élmény volt, és ha máskor is lesznek hasonló jellegű játékok, akkor lehetséges, hogy bejelentkezek, vagy akár másokat is buzdítok arra, hogy kipróbálják” – mondja végül a talpon maradt földink.

Pap István