Az írás tulajdonképpen rendrakás

Tóth Krisztina író, költő volt a péntek esti Törzsasztal vendége, akivel a nagyváradi  Illyés Gyula Könyvesboltban találkozhattak az olvasók.

Tóth Krisztina azok közé a jelentős magyar szerzők közé tartozik, akik amellett, hogy jó könyveket írnak, népszerűek is, hiszen könyvei hamar elfogynak, illetve számos idegen nyelvre fordítják le azokat. Ennek a népszerűségnek a jelez volt az, hogy már-már kicsinek bizonyult a váradi Illyés Gyula Könyvesbolt, annyian eljöttek az író-olvasó találkozóra, amelyen a szokásokhoz híven Kőrössi P. József író, könyvkiadó kérdezte a megívottat. Annyiban rendhagyó volt a pénteki találkozó, hogy ezúttal valamivel kevesebb volt a beszélgetés, és sokkal több volt a felolvasás: Tóth Krisztina több, még megjelenés előtt álló versét olvasta fel, ugyanakkor egy novellát és egy publicisztikai írását is tolmácsolta a szép számban összegyűlt közönségnek.

Pixel

A beszélgetés főként a Pixel, valamint a Pillanatragasztó című prózakötetekről folyt, annál is inkább, mert mint Kőrössi P. József megjegyezte, Tóth Krisztina az elmúlt években prózájával ért el átütő sikert. A szerző a Pixel című kötetéről elmondta, hogy annak a könyvnek a szerkezete volt a tétje, mint fogalmazott, azt kereste, „hogyan lehet egy bűvös kockát kialakítani szövegekből”. Elárulta, hogy akart egy elbeszélőt, aki belekotyog a történetekbe, hogy ezzel mintegy elidegenítse az olvasót a történésektől, ugyanakkor azonban mutassa meg azt is, hogy milyen kicsi a távolság a valóság és az irodalom között. A kötetben szereplő, olykor megdöbbentő, megrázó történetek „mind körülöttünk vannak” – fogalmazott Tóth Krisztina, aki ehhez kapcsolódva hozzátette: „negatív antropológiai képet tükröző könyv a Pixel”.

Pillanatragasztó

Gorcső alá vették a Pillanatragasztó című prózakötetet is, melynek szintén nagyon gondosan átgondolt és kigondolt szerkezete van. Mint Tóth Krisztina elárulta, fiatal korában szobrásznak készült, és a szobrászatban rendkívül fontos jelentősége van a szerkezetnek, hiszen ha az anyag szerkezeti kialításakor valamit elront az alkotó, azt már nem lehet utólag kijavítani. A Pillanatragasztó című kötetben a huszonötös szám képezi a rendező elvet: „ezzel a könyvvel akartam valamit mondani arról, amit Magyarországon megéltem a rendszerváltás óta az elmúlt huszonöt évben” – fogalmazott a könyv kapcsán a szerző, hozzátéve, hogy olyan történetek szerepelnek a kötetben, amelyek mindannyiunk életében valami lényegeset mutat meg.

Költészet, rend

Az esten elhangzott versek után szó esett Tóth Krisztina költészetéről is. „Én leválasztom magánemberi lényemet a versekről”, hangsúlyozta a költő, majd Kőrössi P. József kérdésre válaszolva elmondta, hogy ő írja is és csinálja is a verseit, vagyis tudatos utómunkát végez a versein, ezt nevezi ő csinálásnak. Mindazonáltal a vers sokkal titokzatosabb, sokkal öntörvényűbb műfaj a prózánál, jegyezte meg. Felhívta a figyelmet arra, hogy távol áll tőle az ornamentika, írásaiban a sűrítésre törekszik, hisz szerinte mind a próza, mind a költészet lényege a sűrítés. Hozzátette, hogy több mint tíz éve ír tárcanovellákat, és azért szereti ezt a műfajt, mert „ott nincs hely fecsegésre”. A beszélgetés vége felé Kőrössi P. József idézte Tóth Krisztinának azt a gondolatát, miszerint az írás tulajdonképpen rendrakás. Ehhez kapcsolódva a vendég kifejtette: „Én nem tudok a világ eseményeibe beleszólni, annyit tudok tenni, hogy történeteket írok. Ha olyasmi történik, ami megérint, akkor megírom, és így annak nyoma lesz. Én így értem a rendrakást. Az én feladatom az, hogy történeteket írjak.” A hangulatos, érdekes Törzsasztal est végén Tóth Krisztina dedikálta köteteit.

Pap István