Süketek párbeszéde piacügyben

Háborognak a váradi rogériuszi piac árusai, de ők egyfelé, az illetékes hivatal másfelé próbálkozik intézkedni. Ráadásul más módszerekkel és más célokkal. Egymást is kerülik, és a közös fórumokat is.

„Ez nem üzleti központ, ez kontármunka rossz végeredménye, ezt inkább le kellene bontani” - így háborgott az egyik árus azon a fórumon, amit végre sikerült összehozniuk, és immár nem is akármilyen részvétellel. Mint arról beszámoltunk, jó ideje tart az elégedetlenkedés a köreikben, mert számos gond van az európai pénzek felhasználásával átalakított, piacból úgymond üzleti központtá átépített új létesítmény közül – de a piacosok eddig egyetlen fórumon sem vettek részt. Alakult a prefektúrán bizottság az ügyükben, de kezdetben pont őket nem hívták meg az ülésekre, amikor meg igen, akkor nem mertek elmenni oda, retorzióktól tartva. Ugyancsak nem vett részt egyik ülésen sem a piacok ügyében illetékes hivatal, az ADP vezetője sem, aki viszont időnként kilátogat az árusokhoz a csarnokba, és közli velük, hogy minden úgy lesz, ahogy a hivatal akarja, akinek meg nem tetszik, elmehet. Most valami változott.

Gondok sokasága

Először gyűltek össze végül a piacon árusítók, azóta, hogy tüntettek, majd elkezdett lanyhulni a lendületük. Igaz, ezúttal is szinte csak maguknak mondták el a gondjaikat, meg a sajtónak. Viszont nagy részvétellel kezdődött az a fórumuk, ahol az ügy érintettjeiként csak ők vettek részt, és az egyik civil szervezet képviselője, aki összehozta nekik a megbeszélést. A piachoz legközelebb eső kormányzati közhivatal a munkaügy (AJOFM) székháza volt, ez biztosított termet nekik. Ide már nem féltek eljönni az árusok, sőt, legalább ötvenen voltak, zsúfolásig töltve a termet, és egymásra licitálva sorolták a gondokat, dühösen, kiábrándultan – viszont megint nem volt ott senki, aki illetékes lenne a megoldásban, sem az ADP részéről, sem az önkormányzattól.

Minden esetre összegeztek mindent, ami zavarja őket. A közismert fő gondjaik, hogy túl kis helyre túl sok árust akar bezsúfolni az új csarnokba az ADP, a nagyobb helybérleti bevételekért, így az árusok az átépítés előttihez képest jóval kevesebb felületű helyeket kaptak vissza, emellett nincs megfelelő fűtés, az épület már be is ázik. Emellett azt is kifogásolják, hogy az új „ üzleti központ” minimálisa feltételeket is alig biztosít, kevés a csap, a lefolyó is, virágárusok például a mellékutcában öntik ki a szennyvizet, bár azt remélték, hogy az új létesítmény legalább korszerűbb is lesz, panaszolják továbbá, hogy a piaci asztalokat körbevevő, kis szobáknak megépített pékségek, hentesboltok, élelmezési egységek még csak nem is zárhatóak megfelelően, az árukhoz főleg éjjel bejutnak egerek és patkányok, ugyanakkor az akadálymentesítés sincs megoldva, a lépcsők melletti rámpák túl meredekek, de például azt is elmondták, hogy a kívülről sokaknak tetsző új épületen vannak direkt annak kivilágítására felszerelt led-füzérek, ennek ellenére éjjelente a legtöbbször égve hagyják a lámpákat a csarnokban, hogy az világítsa meg az épületet, így pazarolva, miközben az árusokon és a minimális feltételeken meg spórolnak. További idegesítő tényezőnek mondják, hogy sem az ADP, sem a Bolojan-adminisztráció nem beszél velük sem tisztességesen, sem érdemben, csak kész tények elé állítja őket.

Ez egyébként tehát most is látszott, hiszen e csütörtök délutáni fórumot is - akár az eddigi összes erről szóló egyeztetést, bárhol, bármilyen közegben - elkerülte az ADP irányítója, és nem is küldött maga helyett senkit, és a várostól sem volt ott senki. Így a rogériuszi piaci árusok azzal távoztak a saját egyeztetésükről, hogy kipanaszkodták magukat, egymásnak, és (egyelőre?) minden maradt a régiben.

Szeghalmi Örs