Isten örül annak, ha rátalálunk

Az Irgalmasság Évében a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye zarándoklatra hívja a híveket a Székesegyházhoz, csütörtök délután a Várad-Környéki Esperesi Kerület hívei tették ezt.

Az Irgalmasság Rendkívüli Szentévében a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye zarándoklatra hívja a híveket a Székesegyházhoz, hogy a megnyitott Szent Kapun átlépve Isten irgalmasságára tekintsenek, és maguk is a megújulás útjára lépjenek. Ezért a szentév ideje alatt, minden hónap első csütörtökje Szentévi Zarándoklati Nap, amikor közös szentmisére várják a zarándokokat az egyházmegye főtemplomába. Legutóbb a Várad-Környéki Esperesi Kerület hívei zarándokoltak a Bazilikához.

Bevezetőjében Exc. Böcskei László megyés püspök Ferenc pápa Az irgalmasság arca című bullájának vonatkozó pontjára figyelmeztetve az egybegyűlteket azt emelte ki: zarándoklatot vállalni azt jelenti, hogy kimozdulunk a megszokott, mindennapi környezetünkből annak érdekében és reményében, hogy jobban koncentrálni tudjunk arra, amit Isten üzen nekünk és tesz értünk, viszonozni tudjuk a szeretetét, és ezáltal megújuljunk, megerősödjünk a hitünkben, az Isten iránti ragaszkodásunkban.

Isten jellemzői

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Elmélkedésében Rajna József főesperes, fugyivásárhelyi plébános felidézett egy történetet, mely arról szólt, hogy egyszer kölcsönkapott egy könyvet, amikor azonban vissza kellett adja, hiába kutatta, nem találta sehol. Már majdnem feladta a keresést, amikor másnap hirtelen meglett. Úgy fogalmazott: a megtalálás öröme még nagyobb, ha egy zarándokcsoport elveszett tagja kerül elő.

A tisztelendő ugyanakkor arról is beszélt: a szentírás irgalmasnak mutatja be Istent, aki akárcsak egy gyöngéd apa a gyermekét, karjába vesz minket, szeret, védelmez bennünket, és segít nekünk olyannyira, hogy önmagát adta értünk. Emellett kegyes, vagyis lehajol a gyengékhez és szegényekhez, kész befogadni, megérteni és megbocsátani. Lassú a haragja, azaz megvan a képessége a nagylelkűségre, a hosszan tűrésre és a várakozásra, nem mint nekünk. Végül pedig, de nem utolsósorban, nagy a szeretetben és a hűségben, az irántunk való aggódását még a bűneink se állítják le, megbocsát minden rosszat. Hangsúlyozta: az irgalmasság éve Isten és ember találkozásáról is szól, amikor mi, a tékozló fiúk, a mennyei atyánk ölelő karjában találjuk magunkat. Minden célba érés, zarándoklat azonban erőfeszítést és áldozatot is kíván, az irgalom pedig azt feltételezi, hogy nyitott szemmel járva meglássuk a világ nyomorúságát, és meghalljuk a méltóságuktól megfosztottak segélykiáltását. Ahogy a szentév logója is ábrázolja, Jézus megmutatta számunkra a követendő utat, így az ő köntösét magunkra véve, és a Szűzanya közbenjárását kérve, nyugodtan bízzuk magunkat az irgalmas és kegyes Istenre, akinek öröme telik abban, ha rátalálunk – tanácsolta a kanonok.

Ciucur Losonczi Antonius