Térjünk vissza a Mesterünkhöz

Nagyvárad- Vasárnap délután ökumenikus istentisztelettel elkezdődött az idei imanyolcad a Krisztus-hívők egységéért. A Székesegyházban tartott imaalkalmon több felekezet képviselője is részt vett.

„Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük” (1Pét 2,9) mottóval zajlik az idén az imanyolcad a Krisztus-hívők egységéért. A Székesegyházban vasárnap délután zajlott első imaalkalmon házigazdai minőségében Böcskei László római katolikus megyés püspök köszöntötte az egybegyűlteket. Arra hívta fel a figyelmet: a szentírás szerint nyilvános működése kezdetén Jézus bejárta Galilea környékét, és apostolokat gyűjtött maga köré, akik igent mondtak hívó szavaira. Később tanítványai közül kiválasztotta azt a tizenkettőt, akik egész közelről követték őt, hallgatták, beszéltek a tanításairól, tanultak tőle, és látták, megtapasztalták, hogyan nyilvánul meg Isten csodálatos ereje, szeretete. A Szentlélek indíttatására vitték az örömhírt az embereknek, és annyira hatott rájuk a Krisztussal töltött idő, hogy készek voltak akár az életüket is áldozni hitükért. Úgy fogalmazott a főpásztor: az idei imanyolcad résztvevői is megszólítva érezhetik magukat az Úr által. Napjainkban, amikor különféle negatív hatásoknak vagyunk kitéve, feszültségek vannak a világban, bizonytalannak és veszélyben levőnek érezzük magunkat, különösen fontos, hogy az apostolokhoz hasonlóan visszatérjünk a Mesterünkhöz, hallgassuk őt figyelemmel. Ne tartsuk magunkat mindentudóknak, hanem tőle tanuljunk emberszeretetet, csodálkozzunk el jelenlétének erejéről, és ne féljünk kiállni, s ha kell, áldozatot vállalni keresztény meggyőződésünkért. „Semmi esetre se az legyen az imanyolcad eredménye, amit mi emberként elgondolunk, mert csakis Isten tudja tökéletesíteni az ő saját művét, és ehhez szüksége van ránk”- nyomatékosította.

Kövek

Csűry István királyhágómelléki református püspök Péter apostol I. leveléből idézve azt kérdezte: mi hisszük-e, hogy kiválasztott emberek és Krisztus tulajdona vagyunk, valamint azt, hogy a Szentlélek karnyújtásnyira van tőlünk? Fájdalmaink és szenvedéseink közepette olyanok vagyunk, mint azok az asszonyok, akik Krisztus sírjánál úgy véltek, hogy a kő elhengeríthetetlen, vagy pedig hiszünk abban, hogy az imanyolcad eredményeképpen is megismétlődhet a húsvéti reggel csodája, amikor Isten odarendelte a szükséges mozdulatot a kő elmozdításához az angyal révén, aki napjainkban is készen áll arra, hogy érkezzen, csak észre kell ezt vegyük.

Kövekről beszélt hozzászólásában Mátyás Attila evangélikus-lutheránus lelkipásztor is, csak más értelemben, olyan élő kövekről, melyek Isten dicsőségére tevődnek egymás mellé, és lesznek lelki építménnyé. Ugyanakkor kiemelte annak fontosságát, hogy sorsközösséget formáljunk, és példaképeként említette a most súlyosan beteg Tempfli József kiérdemesült római katolikus megyés püspököt, aki megítélésében az egység gyakorlati mintáját adta, amíg szolgálni tudott.

Nagy Dávid, a Messiási Zsidó Hitközség rabbija a Krisztus, mint áldozati bárány és a fény, illetve az áldozat és a bűnök megbocsátása közötti összefüggésekről beszélt. Imára buzdított még Virgil Bercea görögkatolikus püspök, valamint két román pünkösdista gyülekezet pásztora is.

Ciucur Losonczi Antonius