Egy hely, ahol a másság érték

Pénteken délután a váradi Püspöki Palotában mutatták be a Taizé, a közös út. Huszonöt éve együtt a bizalom zarándoklatán című könyvet.

Az idei keresztény egység ökumenikus imanyolcada keretében, és az Isteni Irgalmasság Rendkívüli Szentévében különleges könyvbemutató helyszíne volt péntek délután a római katolikus Püspöki Palota díszterme, ahol bemutatták a kolozsvári Verbum kiadó gondozásában megjelent Taizé, a közös út. Huszonöt éve együtt a bizalom zarándoklatán című könyvet. A részvevők U alakban foglaltak helyet úgy, hogy közben egymást is lássák, de azért egy irányba tekintsenek, éspedig egy vetítővászon felé. Levetíttek ugyanis egy Taizéról szóló rövidfilmet, a későbbiekben pedig Szőcs Csaba kiadóigazgató kérésére többen is megszólaltak, beszéltek arról, hogyan érintette meg őket ennek a közösségnek az üzenete: Böcskei László római katolikus püspök, Csernák Béla bihari református lelkész és Benedek Ramóna hitoktató.

Köszönetnyilvánítás

Ozsváth Judit szerkesztő arra hívta fel a figyelmet: a taizéi Roger testvér születésének 100., halálának 10. és a szerzetescsalád életre hívásának 75. évfordulóján jelent meg. Főhajtás és egyben köszönetnyilvánítás kíván lenni a franciaországi ökumenikus közösség által meghirdetett bizalom zarándoklatán szerzett szép élményekért, „pedagógiai útmutatásokért”. Az erdélyi fiatalok – kelet-európai társaikhoz hasonlóan – éppen negyedszázada kezdték el ugyanis csoportosan látogatni a Roger Schutz által megálmodott szerzetesközösséget, illetve a közösség által szervezett találkozókat. Az örömre, egyszerűségre és irgalomra alapozott, a zarándokok előtt megnyitott közösségi élet erőtere sokakat megérintett az elmúlt 25 év során, és ennek a kötetnek minden írása ebből a megérintettségből született.

Az első egységbe sorolt, a Keresztény Szóban megjelent hosszabb, tanulmányjellegű írások Roger testvér és közössége életét mutatják be, valamint az ökumenikus szerzetesközösség alapítójának és tagjainak Istenről, egyházról, emberről és főként a fiatalokról vallott szemléleletét igyekeznek megvilágítani. A második részbe egy Roger testvérrel készített – máshonnan átvett – interjút és a közösség másik két szerzetesét megszólaltató három írást illesztettek. A harmadik fejezetben az említett évfordulók kapcsán a közelmúltban a Posticumban szervezett találkozó van összefoglalva, és a megemlékezés meghívott vendégeinek gondolatai olvashatóak. Az utolsó részben pedig tizennégyen osztják meg a nyári vagy téli ökumenikus találkozókon szerzett élményeiket.

Segíteni akart

Amikor második világháború kitörésekor, 1940-ben Roger Schutz a burgundiai Taizé nevű szegény falucska mellett döntött, talán nem is sejtette még, hogy egész életének szimbólumává válik ez a választás, csupán tudatosan azon a demarkációs vonalon akart élni, mely az embereket elválasztja egymástól. Úgy érezte: segítenie kell a zsidókon és más, egyéb, politikai okok miatt üldözötteken, akiknek többsége minden vagyonát elveszítette. Jól tudta, hogy ehhez a nyomorúságba kell költöznie, osztozással, imádsággal állhat csak igazán a szerencsétlenek mellé. A szentírásból a nyolc boldogság érintette meg leginkább, és ezek szellemét három szóban foglalta össze: öröm, egyszerűség, irgalom. Ugyanakkor pedig a mai ember számára alapvetően fontosnak tartotta azt, hogy tudjon meghallgatni másokat, hiszen a keresztény hivatáshoz hozzátartozik az is, hogy ne zárkózzunk önmagunkba…

Ciucur Losonczi Antonius