Az egymásra találás meséje

Szilágyi Andor Leánder és Lenszirom című meséjét mutatta be a nagyváradi Szigligeti Színház november 20-án Tóth Tünde rendezésében.

Aranyos, kedves mesét vitt színre a nagyváradi Szigligeti Színház, hiszen Szilágyi Andor varázsmeséjében bájos, esendő, de talán emiatt is szerethető alakok bukkannak fel, és valójában gonoszok nincsenek is ebben a mesében, így a konfliktus nem a rosszakarat, hanem a felsereglő élőlények mássága miatt adódik. A mese két fiatal, a gyerekkorból a nőiség kezdeti korába átlépő Lenszirom (Ababi Csilla) és a magát rútnak gondoló, varázserővel bíró kobold (Balogh Attila) egymásra találásának története, de mint ahogy az általában megszokott a mesékben, a heppiend végül is teljes lesz, és nem csak a címszereplők, de mindenki más is megtalálja párját és elnyeri méltó jutalmát.

A mese

A mese alapkonfliktusa ismert lehet más történetekből: Leánder szabadon engedi a tizenhat éve foglyul ejtett Bölömbér Kerált (Szotyori József), ha az ad neki valamit, amije nincs. Bölömbér rááll az alkura, visszanyeri szabadságát, és csak otthon derül ki számára, hogy míg fogságban volt, megszületett és felnőtt a leánya, Lenszirom, akinek kezére a darazsak ura, a szimpatikusnak éppenséggel nem mondható Mar-Szúr Herceg (Szabó Eduárd) pályázik. A királyi, azaz a keráli ház hiába zárja el Lenszirmot, Leánder mégis rátalál. Itt azonban még nem érnek véget a bonyodalmak, hiszen a lány megretten a csúf koboldtól, és eldobja őt magától, később azonban megnyílik a szíve e furcsa lény iránt. Mondani sem kell, hogy a történet végére minden kalamajka megoldódik, és még Leánder is szép daliává változik.

Szép teljesítmény

A Tóth Tünde rendezte darabban sikerült nagyon markáns alakokat teremteni Szilágyi Andor teremtményeiből, mind a látvány – dicséret érte Rákay Tamás díszlet- és jelmeztervezőnek –, mind pedig az alakítás tekintetében emlékezetes figurák születtek. Élvezetes volt látni, mennyi játékkedvvel domborítanak színészeink, azt a benyomást keltették, hogy nagyon szeretik azt, amit éppen csinálnak, ez pedig nagy értéke minden előadásnak. A Leánder és Lenszirom meseszerű hangulatát a Szigligeti Stúdió kerek erdőre emlékztető, arra utaló kör szerű színpadképe, és a Dombi Dávid zongorajátékában megszólaló zenei aláfestés tette kerek egésszé. Az egy-két fölöslegesnek tűnő jelenetet leszámítva élvezetes előadás a Leánder és Lenszirom minden, a meséket szerető korosztály számára, hiszen a felnőtté válással, a szerelemmel, a másság elfogadásával küszködő szereplők olyan élethelyzeteket jelenítenek meg a színpadon, amelyeket minden néző megélt már, vagy meg fog élni valamikor.

Pap István