A babérokat soha nem adják ingyen

A Kolozsvári Román Nemzeti Opera egyik karizmatikus személyisége Marius Vlad Budoiu, akit a természet csodálatos hanggal áldott meg.

Mint tenor a Kolozsvári „Gheorghe Dima” Zeneakadémián végzett. Tanárai voltak Ion Budoiu bariton, az édesapja, Simon Edith mezzoszoprán és Gheorghe Roşu basszus. 21 éves korában debütált a Marosvásárhelyi Filharmóniánál, Beethoven IX. Szimfónia előadásában. Majd a Kolozsvári Magyar Operában Csajkovszkij Anyegin című opera Lenszkij szerepében lépett fel. Az apja nyomdokait követve, a Kolozsvári Nemzeti Operaházban kapott szerződést.

A világhírű tenor hazai és külföldi operaházakban és filharmóniáknál énekelt, az operairodalom neves alkotásainak főszerepében. Gazdag lírai tenor és szimfonikus repertoárja van. Több mint 1000 előadáson és koncerten lépett fel. Anglia, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Németország, Belgium, Hollandia, Ausztria, Svájc, Magyarország, Bulgária, Oroszország, Szerbia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Törökország és Japán operaházaiban vagy filharmóniában énekelt.

2012-2014 közötti időszakban a Kolozsvári Román Opera igazgatója volt.

A neves operaénekest az előadásra való felkészüléséről, az életfelfogásáról kérdeztem. Érdekelt az egyetemi hallgatókkal való kommunikációs stílusa is, lévén egyetemi oktató is.

Rendkívül őszintén válaszolt. Nyitottság, önmagával szembeni magas fokú művészi igény jellemzi.

Tudatos felkészülés az előadásra

Marius Vlad Budoiu pontosan tudja, mindenik előadás más és más, mert a közönség, de az emberi adottságok is az állandóan változó folyamatok következtében a variációk széles tárházát mutathatják fel. Bármelyik énekes- művész minden reggel kipróbálja „hangszerét”. Ez minden hivatásos művészre érvényes. Egy műkedvelő akkor énekelhet, amikor csak akar. Egy hivatásos művésznek akkor kell énekelnie hibátlanul, amikor arra szükség van. Tudatosan készül az előadásra. Az új szerepnél előbb tanulmányozza a partitúrát, elemzi a szövegkönyvet, azután énekli. Beszél a karmesterrel is.

Az előadóművész magányossága

Amikor kimész a közönség elé, az esetek többségében mindig egyedül teszed meg a magad utját. Nekem voltak tanítványaim, akik szerintem nagyon tehetségesek voltak. A világ nagy színpadjain léptek fel. Volt közöttük olyan, aki nem tudta elviselni azt a pszichikai terhelést, amely egy előadással együtt jár, megbetegedtek. A lelki, szellemi feszültség rendkívül nagy. Ezt el kell viselnie, és a belső terhelés traumáit fel kell, oldozzuk. Szerencsés az, aki hivatásából hobbit tud csinálni. „Karbantartja” magát. Állandóan tanul, zeneileg képzi magát. Az előadásra való felkészülés során 8-9 órát énekel. Ugyanakkor megfelelő kikapcsolódási módokat is használ. „Nálam otthon nem csak klasszikus zenét lehet hallani. Szívesen hallgatom a rock zenét, olvasok, pszichológiai, filozófiai, paranormális témájú könyveket, sokszor romantikusokat is. De rendezem irományaimat is, mert rengeteg helyen megfordultam, mint előadóművész, rengeteg mindent volt alkalmam látni.

Feleségem rendkívül jól tudja napi programjainkat felügyelni. Ennek következtében nehezebb előadások utáni regenerációt szükségesnek tartom, hiszen van olyan előadás, amelyen több mint három kilót adok le. Az energiát valahol vissza kell szereznem.” Ilyenkor csokoládét eszik, és megiszik 2-3 liter vizet. „Nem tehetem meg azt, amit Hollandiában, Amsterdamban megtehettem volna a csatornák bebarangolásával.”

- Lévén tudatos művész, hisz Istenben?

Igen, szerintem létezik egy mindenki felett levő hatalom.

A csodálatosabbnál csodálatosabb templomok, melyeket részem volt meglátogatni, azt is bizonyítják, van egy Úr felettünk. Szívesen megyek templomban elmondani egy imát. Hinni egy felettünk levő erőben, hiszen a mesterségemben is van egy meggyőző erő. A néző el kell, higgye rólam, hogy az vagyok a színpadon, akit alakítanom kell a szerepem szerint. A néző lelki világára hatunk, amelyet mi művészek „lelki energiával” töltünk fel. Ha mindez nem sikerül, akkor kudarcot szenvedtünk.

- A függöny felmenése után, mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy érezze, uralja közönségét?

Nem célom a közönség megnevettetése vagy sírásra fakasztása. Számomra fontos, éljem a szerepet és mindazon érzelmi hullámzásokat, amelyek jelenetről jelenetre egy előadás során, megtörténnek.

Ha a közönség erre válaszol, akkor jó úton vagyok, ha nem, akkor el kell gondolkodnom a teendőimről.

- Romániában, hol a legigényesebb a közönség?

Bukarestben, rendkívül kritikus. Novemberben világhírű José Carreras fog fellépni. A hatalmas hírnév bizonyos esetekben kihathat az előadóra is.

Kolozsvárinak lenni nagydolog, itt van egy sajátos zenei hagyomány, melynek hatása nem hagyható figyelmen kívül. Ezt kellene a város politikai és gazdasági vezetőinek megértenie. Művészetet pénz nélkül nem lehet művelni.

Az operában nem termelnek pénzt. Ellenben egy előadásba ahhoz, hogy korszerű és látványos legyen, anyagiakat, kell fektetni.

A darab lehet a XIX. századi, ellenben a szerepalakítói a ma századának emberei, akiknek megvannak a maguk sajátos gondolatai, probléma- világa, reflexrendszere, és ízlés elvárásai. Ennek is köszönhető az a fejlődési vonal, amit napjainkban az opera vagy színházlátogatók elvárnak.

Az írott és elektronikus sajtó fejlődése még árnyaltabban fogalmazza meg mindazon igényeket, amelyeket elvárnak a ma előadóitól. Ezekre a jelzésekre oda kell figyelni minden művészeti ágban dolgozónak és azoknak a politikusoknak, akik feladata az anyagiak megteremtése.

Szerintem a pillanatnyi konfliktusok évezredes gyökerekkel léteznek. Ezt kell következetes, korszerű formában a ma művészeinek tolmácsolniuk.

- Kedvenc operája?

A halhatatlan Giuseppe Verdi (1813-1601) W. Shakespeare legkésőbbi művei közül választotta ki az Otello-t és az akkori idők egyik legjobb opera-szövegkönyvírója Arrigo Boito írta a librettót. „Számomra ez a szerep az, amit a legjobban szeretek énekelni. Olyan lehetőségeket rejt magában, amely mindig is érdekelt. Ezt egészíti ki a Tannhauser, Lohengrin (Wagner operák).

- Ön egyetemi tanár is. Találkozhatott olyan fiatallal, aki jelentkezett zeneművészeti szakra, de adottságai nem feleltek meg a követelményeknek, mit tett?

Én minden embert egyformán tisztelek és becsülök. Mégis vannak esetek, mikor bizonyos dolgokat az illető jól fel fogott érdekében meg kell magyarázni. Türelemmel, tapintattal messze lehet jutni. Az élet mindenkinek, lehetőségei szerint, megnyilvánulást adhat. Az, aki a színpadon botladozik, lehet kitűnő matematikus, mérnök vagy szenzációs sebész...

Művészetet tehetség nélkül nem lehet művelni. A tehetség kiaknázásához titáni, tartós munkát kell kifejteni. Ha meg van a kitartás, akkor idővel megjöhet az eredmény is. A babérokat soha nem adják ingyen.

Csomafáy Ferenc