Ünnepelt a premontrei rend

Nagyvárad- Péntek este tartották a váradi premontrei préposti széktemplom felszentelési évfordulójának az ünnepét. Fejes Rudolf Anzelm apát, prépost prelátus prédikált, és mutatott be szentmisét.

Az elmúlt héten, szeptember 15-18. között minden este ünnepi szentmisét tartottak a premontrei rend váradi préposti széktemplomában. A záróalkalomra péntek este került sor.

Bevezetőjében Fejes Rudolf Anzelm apát, prépost prelátus arra hívta fel a figyelmet: amennyiben nem esik ugyanazon napra, a katolikus templomoknak általában két nagy ünnepe van, a védőszent ünnepe és a felszentelésnek az évfordulója. A váradi prépost széktemplom esetében a két esemény egymáshoz közeli dátumra esik, hiszen szeptember 15-én, a Fájdalmas Szűzanya ünnepén tartják a búcsút, és három nappal később, vagyis szeptember 18-án van az évfordulója annak, hogy az 1930-as években Szilágyi Dózsa kormányzó perjel felkérésére Fiedler István szatmár-váradi püspök felszentelte a templomot, illetve megkente szent olajjal. Ennek emlékére Fejes Rudolf Anzelm is belül körbejárta a templomot, és a konszekráció kereszttel jelölt helyeit megtömjénezte. Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy a templomot a pálosok építették, de mint ismert, II. József feloszlatta a szerzetesrendeket, és 1802-ben, amikortól ismét működhettek, a premontreiek kapták meg úgymond kártérítés gyanánt a templomot, mivel a várad-hegyfoki prépostság eredeti kolostora az idők folyamán elpusztult. Az Úri utcai templomban tehát két szerzetesrend is szolgált: az építtető pálos, és a most működtető premontrei, és mindkét szerzetesi közösségnek a lelkiségéből visszatükröz valamit.

Találkozás Istennel

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Elmélkedésében a főpap arról beszélt: egy templom az a hely, ahol a végtelen nagyságú és hatalmú Isten találkozik az értelemmel ellátott és halandó emberrel. Ahhoz azonban, hogy az találkozás létrejöhessen, fontos, hogy ne csak kövekből építsünk templomot, hanem élő lelkekből is, és ennek az élő egyháznak az alapköve Péter, akit Krisztus kősziklának nevezett. Megkapta a mennyország kapujának kulcsát, és a szolgálata a pápákon keresztül átöröklődik az egyházon belül. Évszázadokkal ezelőtt a pálosok úgy döntöttek, hogy élő közösséget alkotva Váradon is megtelepednek, később pedig az ismert körülmények miatt a premontreiek kapták meg a templomukat. Az évszázadok folyamán tehát a padokban mindig voltak valakiknek kisajátított helyek, akik találkozni jöttek Istennel, és mostan talán a másvilágról szemlélnek minket, mosolyognak és örülnek annak, ha a közbenjárásukat kérjük, hogy segítsenek nekünk.

Ciucur Losonczi Antonius