Jézus Szívének tisztelete…

Pénteken a Barátok templomában ünnepi szentmisét tartottak Jézus Szíve tiszteletére. A főcelebráns Exc. Böcskei László megyés püspök volt.

Annak idején Fiedler István akkori püspök szorgalmazására az 1930-as években lendült fel Jézus Szentséges Szívének tisztelete, s azóta a nagyváradi Barátok templomában minden évben városközi engesztelő szentmisét tartanak.

A péntek este zajlott ünnepi szentmise bevezetőjében Exc. Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: akárcsak Úrnapján, mely Jézus jelenlétét állítja elénk a kenyér és bor színe alatt, ezen alkalomkor is egy csodálatos jelenlétet ünnepelnek a katolikus hívek, Krisztus Urunk ugyanis mindig, mindenben együtt érez velünk, és az ő együtt érző szeretete megerősít, bátorít, illetve arra ösztönöz minket, hogy mi is kövessük őt ezen az úton.

Vér és víz

Az evangéliumi Szent János könyvéből szólt. Mondandójának nyomatékosítása érdekében prédikációjában Pék Sándor Várad-kerületi esperes többször is elismételte az elhangzott bibliai részt, éspedig azt, hogy János, Mária és az ottmaradt gyászolók tanúi voltak annak a jelenetnek, amikor az egyik katona odament a keresztfán levő Krisztushoz, és amikor látta, hogy meghalt, beledöfte a lándzsáját az oldalába, és ekkor vér és víz folyt ki belőle. A tisztelendő kiemelte: Krisztus halálával teljesedett be a megváltás műve, és a megdöfött, megnyitott szívéből kifolyt vér az áldozat jele, a víz pedig azt a Szentlelket szimbolizálja, ami nélkül nincs élet az egyházban. Úgy fogalmazott: mikor tehát Jézus szívét ünnepeljük, akkor ebbe kell megérkeznünk, az áldozathozatalba, a Szentlélekben való életbe. Akkor tudjuk igazán követni Jézust és érjük el őt, ha tudunk áldozatot hozni, a legelső, parányi kellemetlenségtől kezdve a nagy terhek, szenvedések hordozásáig. Így tudunk bekapcsolódni a megváltás művébe, folytatni és megvalósítani ezt. Hozzátette: Jézus szívét ünnepelve ugyanakkor a hitünkben kell erősödjünk. Hinnünk kell az isteni szeretetben, mely éltet és vezet minket, abban, hogy Krisztusban szenvedéseink értelmet nyernek. „Mi vagyunk, mi kell legyünk azok, akik engesztelünk, akik felemeljük tekintetünket arra, akit keresztül szúrtak” – nyomatékosította.

Az elhangzottakért, illetve a bemutatott szentmiseáldozatért Kiss Albert plébános, főesperes-kanonok mondott köszönetet. A méltóságteljes és szép ünnepléshez a Kiss Géza kántor-karnagy irányította Bihari Sándor kórus közreműködése is hozzájárult.

Ciucur Losonczi Antonius