Az utolsó magyar királyra emlékeztek

Nagyvárad- Kedd délután a Kanonok soron szokásos havi találkozójukat tartották a Nobilitas Egyesület tagjai. Csorba Mihály történész volt a meghívottjuk, aki IV. Károlyról tartott előadást.

Az egybegyűlteket Szabó István ügyvezető elnök köszöntötte, majd Mons. Fodor József általános helynök, az egyesület vezetője beszélt az Anyák napjáról, valamint arról, hogy május miért a Szűzanya hónapja. Előbbi témához Széll Katalin titkár is hozzászólt. IV. Boldog Károlyról szóló előadása háttereként Csorba Mihály történelemtanár röviden kitért arra, hogy a Habsburgok a 10. században hogyan jelentek meg a politika színpadán, illetve milyen körülmények közt foglalták el a magyar trónt. Az utolsó magyar királlyal, IV. Károllyal kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet: általában kevés szó esik róla, bizonyára amiatt, mivel a többi uralkodótól eltérően nem volt nagyra törő, katonatisztként nem ért el jelentős sikereket, és ráadásul egy olyan pillanatban vette át a hatalmat- 1916 végén, az első világháborúban- amikor már recsegett-ropogott a birodalom, s különben is, két év alatt nehéz lett volna felnőnie a rá bízott feladathoz. Ráadásul zárkózott, béke- és családszerető, vallásos személyiség volt.

Egyébiránt úgymond oldalágon, furcsa körülmények közt került a trónra. Édesanyja, Mária Jozefa szász királyi hercegnő mélyen hívő asszony volt- s ez az ő életére is hatással volt-, édesapja Ottó Ferenc főherceg (I. Ferenc József unokaöccse) azonban mulatozó, a nők iránti rajongást túlzásba vivő életvitelt folytatott, s ezt a császári udvar nem nézte jó szemmel. A kalandokat az uralkodó fia, Rudolf főherceg sem vetette meg, a másik unokaöcs, Ferenc Ferdinánd pedig tüdőbajos volt. Igazából tehát egyikőjük sem volt alkalmas a trónra, de az események végül „kedvezően” alakultak, ugyanis mindhárman időnek előtte meghaltak: Rudolf 1889-ben máig tisztázatlan okból, Ottó Ferenc 1896-ban szifiliszben, Ferenc Ferdinánd pedig, mint ismert, 1914-ben Szarajevóban merénylet áldozata lett.

Eckartsaui nyilatkozat

Így került képbe Károly, aki polgári tanulmányokat folytatott a bécsi bencés kollégiumban, majd magánúton érettségizett, és államtudományt, illetve jogot tanult Prágában. 1911-ben házasodott össze Zita királynéval, a két fiatal a dinasztikus frigyektől eltérőn valóban szerette egymást. Trónörökösként lépett tehát be a háborúba, de nem adatott meg számára, hogy döntő szerepet játsszon a csaták kimenetelének eldöntésében. Harcolt az olasz és az orosz fronton is, Galíciában erkölcsi támasza volt a katonáknak, akik nagyon kedvelték őt. 1916 őszén Erdélyben is harcolt, illetve Váradon is járt. (A Nagyváradi Napló utóbbiról szóló tudósítását a vikárius később felolvasta.) Novemberben meghalt Ferenc József, és mivel Károly következett a sorban, december 30-án a budai Mátyás-templomban királlyá koronázták. Próbált kiszállni a háborúból, valamint belső reformokat is kezdeményezett, de már túl késő volt ezekhez. 1918 novemberében végül eckartsaui nyilatkozatával visszavonult az államigazgatásból. Ausztriába, majd Svájcba emigrált, később 1921-ben két kísérletet is tett arra, hogy visszatérjen, de kudarcokat vallott. A Madeira-szigetekre száműzték, ahol egy portugál nemes bocsátotta rég nem használt villáját a vagyonától megfosztott család rendelkezésére. Tüdőgyulladást kapott, 1922-ben temették el egy ottani kápolnában, jelenleg azonban a bécsi kapucinus templom császári kriptájában nyugszik. II. János Pál pápa avatta őt boldoggá 2004-ben.

Ciucur Losonczi Antonius