„A csúcsok mindig távolabb vannak”

Szabó T. Anna költőt, műfordítót látták vendégül – immár a második alkalommal – a Törzsasztal pénteki rendezvényén, mely ezúttal a Festum Varadinum rendezvénysorozat kertében lett megszervezve a nagyváradi Illyés Gyula könyvesboltban.

A szerzői est során Szűcs László programfelelős, a Várad kulturális folyóirat igazgatója elmondta: akárcsak tavaly, a Törzsasztalnak ez a találkozója a Varadinum rendezvénysorozaton belül zajlik. A későbbiek során Kőrössi P. József beszélgetett az erdélyi születésű alkotóval, aki életéről, meghatározó élményeiről, legújabb könyvéről vallott közvetlenül és őszintén.

Az öreg király

Nem léphet az ember annak a nyomába, aki teljes életét a tudásra áldozta, jegyezte meg Szabó T. Anna, nagyapjára, a híres erdélyi nyelvtudósra, Szabó T. Attilára utalva. Az író sokkal lazább, felelőtlenebb, nem sajátja a tudományos, vallotta. Számára nagyapja az „öreg király” figuráját testesítette meg, akihez nem mert közel kerülni, akit gyerekként nem értett meg, de akit igazán szeretett, s akinek a halálakor egy világ omlott össze benne. Az a hatalmas kolozsvári menet, melyen több ezer ember vett részt, akár egy tüntetésen, mély nyomot hagyott benne, gyerekként verset is írt erről. A nyelvtudós 1987-ben bekövetkezett halálát rejtély övezi: Szabó T. Anna nagymamája, aki egyébként orvos volt, meg volt győződve arról, hogy megölték. Nagyapjához fűződő utolsó élményei meghatározóak, s verseiben jelennek meg. „A csúcsok mindig távolabb vannak, mint amennyire távolinak látszanak” – jegyezte meg egykor nagyapja. „Az a baj a csúcsokkal, hogy valaminek a végét, és nem a kezdetét jelzik” – mondta a költőnő a találkozó során.

Erő és teher

Szó esett a család megtartó erejéről, mely egyben teher is, arról, hogy milyen volt tizenöt évesen új életet kezdeni Magyarországon, s a Dragomán György íróval kötött házasságról. Szabó T. Anna elmondta: kis emléktöredékek, visszaemlékezések, esszé jellegű írások alkotják majd készülő, erdélyi témájú könyvét, de egyelőre a gyermekek nevelésén van a hangsúly, „nem tudok hátrafigyelni, amikor előre kell mennem”. Később azokról a költőkről vallott, akik hatottak rá – például Szilágyi Domokos, Nemes Nagy Ágnes, a korán elhunyt Simon Balázs – és szó esett a Shakespeare-szonettek fordításáról is: „legutóbbi könyveim fele ennek köszönheti létét”.

A senki madara

A szülés élménye is megjelenik verseiben, a költő azokról a hatásokról is vallott, melyek nyomán „személyességem odalett, ez nem egy egyéni élmény, az ember közben leválik a folyamatról”, s élete legnehezebben megírt verséről, mely a  „Jegyzőkönyv” címet viseli, s mely annak nyomán született, hogy megtalálta nagymamája boncolási jegyzőkönyvét.

Nem utolsó sorban az idén megjelent első kisregényéről is szó esett. A Senki madara című könyv alapját a lánnyá változó, megmentett darumadár keleti meséje ihlette, az „elképesztően finom” rajzok, melyek a történet szépségét érzékeltetik, Rofusz Kinga munkái, a kötet különleges küllemét is ő tervezte. A kisregényben megjelenik az az eksztatikusságig fokozott érzelmesség, mely a japánokat jellemzi, egyféle „Benedek Elek és Fekete István, japán filmekkel kikeverve”, mely egyaránt szól kamaszoknak és felnőtteknek.

A találkozó könyvdedikálással ért véget.

Neumann Andrea