A csend és a tudat megtapasztalása

A spiritualitásról, a zenről, a csend szerepéről az életünkben szólt Niklaus Brantschen svájci jezsuita szerzetes és zen-mester csütörtök esti előadása, a nagyváradi Posticumban.

Rencsik Imrének, a Posticum vezetőjének rövid bevezető szavait követően a szerzetes és zen-mester szólt a jelenlévőkhöz. Német nyelven megtartott előadása során a jelenlévők megismerhették sajátos humorát és közvetlenségét, melyből nem hiányoztak a szójátékok sem. Az előadást a Posticum régi munkatársa, a Nagyváradról elszármazott és Németországban élő Bruncsák István fordította.

Nem vagyunk szigetek

Niklaus Brantschen kezdetben az érzékelésről szólt, annak az életünkben betöltött szerepéről, s nemutolsó sorban arról, hogy miért lett jezsuita. „Azért, mert a jezsuiták nagyon nyitottak a világra és én szeretem a világot, az egész világot és hálás vagyok azért, hogy eljutottam a világ egy másik részére, ahol megismerhettem a zen-meditációt.” – hangzott el.

Nyitott szellemre van szükség és az ember keresztényként is járhatja ezt az utat is, vallotta Niklaus Brantschen, aki a későbbiekben a vallások közötti spirituális hozzáállás főbb jellegzetességeit sorolta több pontba. Miből merítsünk erőt? – tette fel a kérdést. Elhangzott többek között: fontos testben élni és kapcsolatban lenni önmagunkkal, hiszen nem tiszta szellemi lények vagyunk – mondta – lényeges a kapcsolatunk a földdel és a nap melegével. Nem vagyunk szigetek – kapcsolatban állunk egymással is. A kisember számára abszurdnak tűnhet, hogy létezik egy tágasabb tudatállapot annál, mait nap mint nap megtapasztal. „Abszurd, mondta a lepke, amikor azt hallotta, hogy „egy hét”. A tudat megtapasztalása kapcsolatban áll a csend megtapasztalásával – de a csend nem minden, hiszen a kerítés önmagában nem garancia, a földet gondozni is kell.

A humor

Az idő fogalmával kapcsolatban Szent Ágoston szavait említette mester: ki állíthatja meg a gondolatoknak ezt a szakadatlan áradását, hogy csak egy pillanatra is megérezhessük az örökkévalóság leheletét… fontos jelen lennünk, s szabadnak lennünk az időtől. Egyúttal: „Akinek nincs humora, annak spiritualitása sincs” – hangzott el – hiszen többek vagyunk, mint a szerepeink és a funkcióink, ennek tudatosítására szolgál a humor.

Szó esett még egyebek mellett a szeretet és az önfegyelem kapcsolatáról, a türelemről, s nem utolsó sorban az elcsendesülésről, a lélegzésről. A nyilvános előadást egy többnapos elvonulás követte.

Niklaus Brantschen a svájci Lassalle-Haus alapítója. A spirituális központot rendtársáról nevezte el, Hugo M. Enomiya-Lassalle-ról, akinek fő műve Zen - Út a megvilágosodáshoz magyar nyelven is olvasható.