A büszke emberrel nincs mit kezdjen az Isten

A Festum Varadinum rendezvénysorozat keretében tartottak ünnepi istentiszteletet szerdán a nagyváradi evangélikus templomban. Igét hirdetett Szabó Szilárd, előadást tartott Balczó András.

Az ünnepi istentisztelet muzsikával kezdődött: Benczédi Mónika éneke után Thurzó Sándor József (brácsa) és Lucian Malita (hegedű) előadásában hallgatta meg a közönség Michael Haydn II. Duó szonátáját. Mátyás Attila a templom evangélikus lelkésze köszöntötte a híveket és a szolgálókat, hangsúlyozva, hogy az összeállítás a család fogalma alapján szerveződik, mert, mint fogalmazott: „ennek a társadalomnak a megtartó oszlopai a családok.” Majd Benczédi Hunor énekelte J.S. Bach Az Úr nékem jó pásztorom című kantátáját, orgonán kísérte Benczédi Mónika. Az alkalmon igét hirdetett Szabó Szilárd dombóvári evangélikus lelkész, aki Lukács Evangéliumának II. részéből idézte azt a részt, amelyben Jézus szülei nem tudták, hogy ő hol van, míg végül a zsinagógában találtak rá. Szabó Szilárd hangsúlyozta, hogy a Bibliában ez az egyetlen történet, ami Jézus gyerekkoráról szól, de ez az egy történet is fontos üzenettel bír, hiszen Jézus ott volt, ahol lennie kellett, vagyis az Atya házában. „Mi hol vagyunk, jó helyen vagyunk a világban?” - tette fel a kérdést, majd kifejtette, hogy egyre inkább értékevesztett világunkban, amikor minden a pillanatnyi helyzettől függ, és szédületes sebességgel változik körülöttünk minden, nincsenek igazodási pontok, ezért nehéz megtalálnunk igazi helyünket a világban. A helyes út keresésében tévútra visz az, ha azt gondoljuk magunkról, hogy mi vagyunk a világ közepe, emiatt alázat és szerénység nélkül élünk. „Ha tudni akarom, hogy hol a helyem a világban, akkor kell találnom egy viszonyítási pontot, és ez a viszonyítási pont az Isten, aki Jézus képében mutat utat nekünk. Mert az a nagy baj, hogy sok ember nincs a helyén, és ha nem tudom, kicsoda Isten, azt sem tudom, én ki vagyok” - fogalmazott Szabó Szilárd igehirdetése végén. Ezt követően Benczédi Hunor és Mónika Mendelssohn Gondodat bízd az Úrra című kompozícióját adták elő, a Malita – Thurzó duó pedig Roberto Farias Tres Escenad de Amor című művét szólaltatta meg. A két zenemű között az evangélikus óvodába járó gyerekek mintegy tíz perces műsorát élvezhették a felnőttek.

Büszkeség, balítélet

A továbbiakban Balczó András olimpiai és világbajnok öttusázó tartott számos emlék felidézésével teletűzdelt előadást. Beszélt ifjúságáról, a sport területén elért eredményeiről, de lelki vívódásairól is. Amíg nem hitt Istenben, mert mint bevallotta, volt ilyen korszaka is az életében, azt gondolta, hogy az életnek nincs semmi értelme. Elárulta azt is, hogy apja halálának napján döbbent rá arra, hogy van Isten. Felidézte, hogy sporttársai, edzői azt gondolták róla, hogy azért vannak kiemelkedő eredményei, mert nagyon nagy akaratereje van, de Balczó András aláhúzta, hogy „az akarás Isten ajándéka”. Prohászka Ottokárt idézte, aki szerint az akarás titok, éppen ezért nem kell büszkék lennünk rá. Kifejtette, hogy azok közül a lehetőségek közül kell választanunk, amiben örömünk van, és lenne rá akaratunk. Kijelentette: „ha azt csináljuk, amire az Isten szánt minket, akkor minden a helyére kerül. Ha valaki valamit a teljesség igényével csinál, nagyobb tapasztalatokat nyer, mint az, aki csak kilencvenkilenc százalékban teljesít.” Előadása végén az alázat fontosságáról beszélt, annál is inkább, mert szerinte „a büszkeség szigetelő anyag Isten és ember között. A büszke emberrel nincs mit kezdjen az Isten”. Balczó András elmondta, hogy az ember nem büszkeségében, hanem összeomlása után talál rá Istenre. A templomi rendezvényt a Himnusz és a Székely himnusz eléneklése zárta, a jelenlevőket a templom udvarán szeretetvendégség várta.

Pap István