A szülőföld egy pótolhatatlan erőforrás

Március 22-én jubileumi koncertturnéja keretében Nagyváradon lép az ismert és népszerű előadóművész, Tamás Gábor. A lapunknak adott interjújában beszélt többek közt új lemezéről, haza- és szülőföld szeretetéről, arról, mire számíthat majd a váradi közönség.

- Miért, illetve mitől jubileumi a mostani koncertturné?

- Pontosan 20 éve annak, hogy a disszidálásom után visszatértem a Kárpát - medencei színpadokra, és 10 éve annak, hogy az Uránia Nemzeti Filmszínház ad otthont két évenként új lemezeim bemutató koncertjeinek. Megtisztelő és egyben felemelő érzés a gyönyörű teremben fellépni, a színpadról kinézni a többnyire teltház közönségére! 2004-ben az első lemezbemutató koncertem alkalmával (akkor még nem igen ismert a magyarországi közönség), elsősorban a Duna TV-nek köszönhetően, amely élőben közvetítette a koncertet, lehetőséget kaptam arra , hogy dalaimat megismerhesse az anyaországi, no meg a külhoni magyar közönség is. Azóta a Nóta TV meg a Sláger TV is gyakran közvetíti TV felvételeimet.

- Az új lemezéről mondjon egy néhány szót.

- Hét év telt el a legutóbbi válogatás lemezem, a Hervadó petúniák megjelenése óta, így aztán természetszerűen érkezett el egy új válogatás (Best Of) kiadásának ideje. Ez a két CD-t tartalmazó, az utóbbi 7-8 év legkedveltebb dalait magába foglaló kiadvány az új lemez, a Játsszuk el újra! A régi dalokon kívül a lemez tartalmaz egynéhány új dalt is, hiszen a válogatások esetében íratlan szabály ez...

Szülőföld

- Aki ismeri az ön dalait, az tudja, hogy gyakran énekel a szülőföldről, a magyarságról. Mivel magyarázza ezt?

- A szülőföld egy pótolhatatlan erőforrás, amelyhez mindegyre visszatér az előadóművész. Erőt, ihletet és energiát jelent ez az idegenbe szakadt magyarnak, és ez az érzés sosem szűnik meg, még akkor sem, ha manapság már többet vagyok otthon mint itthon. Az új lemezemen is lesznek új „hazafias” dalok. Milyen más értelme volt ennek a szónak a kommunizmusban... Erdélyi származásomnak is tulajdonítható erős magyarságom, de nem csak Erdély sorsa foglalkoztatott az elmúlt évtizedek alatt, hanem elsősorban az anyaország sorsa, helyzete, hiszen az meghatározó az ország határain kívül élő öt millió magyar számára is! Sose feledjük, hogy- így szétszaggatva is- EGY lelki haza gyermekei vagyunk, egymástól függő és egymásért felelős magyarok, és ha meg akarunk maradni, csak összefogásunkkal lehetséges, ne legyen többé anyaországi vagy ilyen-olyan (hétféle) magyar, csak kárpát-medencei magyar! Ezt próbálom „hirdetni“ az ilyen témájú dalaimban (jó példa erre az Ez a mi otthonunk című dal).

- Milyen dalokat énekel legszívesebben?

- Nem titok, hogy a szomorkásabb, melankolikusabb, molosabb dalokat énekeltem legszívesebben hosszúra sikerült pályám során. Persze ez nem zárja ki azt, hogy a Skandináviában közlekedő hajókon zenekarommal ütemesebb, rockosabb dalokat is énekeljek, hiszen ott ilyen dalokat kell előadni. Úgy érzem, hogy a romantikusabb, érzelgősebb dalokban jobban tudom adni magam, jobban találnak hangomhoz, illetve egyéniségemhez az ilyen melódiák.

- Akkor számíthat ilyen dalokra is a lemezbemutató koncerten a váradi közönség?

- Természetesen! Köztudott dolog, hogy romantikus ember vagyok, voltam, így aztán a szerelem, a szeretet, a nő mindig jelen van és volt dalaimban! Sokszor jutottak eszembe az utóbbi évtizedek alatt Petőfi sorai: Szabadság-szerelem e kettő kell nekem- írja. A szabadságot azt a Svédországba való disszidálásom, letelepedésem jelentette. Itt szabadon alkothattam, énekelhettem azt és akkor, amit akartam, ebbe soha senki nem szólt bele. Különösen nagy jelentőséggel bírt ez egy, a Ceausescu rendszerből menekült előadóművész életében! A nő, aki méltó szerelmünkre, ihletője és erőforrása a férfinak. Erről szól az új lemezem címadó dala, a Játsszuk el újra.

Megtiszteltetés

- Hogyan összegezné az elmúlt időszakot? Legközelebbi terveiről is kérdezném.

- A november 8-i urániai lemezbemutató koncert után hosszú turnéra indultam, először Erdélybe 14 koncerttel, majd a Felvidék következett 13 koncerttel. Ezután következett a Kolozsvári Magyar Napokon adott koncertem, amelyet életem koncertjeként éltem át, hiszen 20-25 ezer ember jött el a Főtérre és piros fehér zöld zászlókat lengetve énekelték dalaimat, többek közt az Óh, Erdély szép hazám címűt. Ez elképzelhetetlen volt egy néhány évvel ezelőtt. Most érkezett el a turné Nagyváradra. Nagy izgalommal várom a koncertet, hiszen ebben a városban fellépni mindig nagy megtiszteltetés. Közismert a váradi közönség színvonala, ez a város nemcsak az erdélyi magyarság, hanem az egykori Magyarország egyik szellemi motorja volt, gondoljunk csupán a pezsgő irodalmi életre, ami nem csoda, hiszen a történelem folyamán Nagyvárad európai mércével mért kulturális központ volt. Az ilyen és ehhez hasonló csodálatos közönséggel való találkozások adnak erőt és értelmet a folytatáshoz. Ami aránylag új, az a Felvidék, az utóbbi 4-5 év alatt immár ötödször térek vissza oda koncertezni, ez azért jelent sokat számomra, mert nem ott születtem, sosem jártam ott 2008 előtt, mégis nagy szeretettel fogadtak és énekelték dalaimat.

Az elmúlt években Ausztráliában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Svédországban és Ausztriában, a Felvidéken és a Vajdaságban kerestem fel az ott élő magyarokat az ilyen turnék után valami belülről mindig azt sugallja, hogy Gábor. menj tovább, énekelj, írjál még sok szép dalt, és szerezz örömöt a világ különböző tájaira szétszóródott magyaroknak. Úgy érzem, hogy elég szép sikerrel teszek eleget eme küldetésemnek. Sok szeretettel üdvözlöm a váradi közönséget a március 22-i viszontlátás reményében!