Vizet szenteltek a Bazilikában is

Nagyvárad- Vízkereszt napján ünnepi szentmise volt a váradi Bazilikában is, melyet Exc. Böcskei László megyés püspök mutatott be, aki a vízszentelés szertartását is elvégezte a ceremónia kezdetén.

Szokás szerint rengetegen vettek részt- mások mellett Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum diákjai is- a nagyváradi Székesegyházban vízkereszt napján zajlott ünnepi szentmisén.

Bevezetőjében Exc. Böcskei László megyés püspök hangsúlyozta: vízkereszt ünnepe ismét elvezet bennünket Betlehembe, hogy mi is felismerjük az emberré lett Istent, aki azért jött közénk, hogy életünk bizonytalan és tévelygő útjairól magához emeljen. Úgy fogalmazott a főpásztor: Isten megjelent köztünk, és ez keresztény életünk legnagyobb újdonsága. A napkeleti bölcsekhez hasonlóan lelkesen hódoljunk neki, hogy azzal a gondolattal tudjunk továbbindulni: velünk az Isten. Hozzátette: a vízkereszt ugyanakkor a keresztségben való újjászületésünkre emlékeztet, és arra, hogy az Úr bőséggel elárassza kegyelemmel mindazokat, akik szeretik őt.

Másik vándorok

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből. Elmélkedésében dr. Kovács F. Zsolt atya, a püspökség irodaigazgatója arról beszélt: egy legenda szerint a napkeleti bölcseken kívül három másik király is elindult megkeresni a betlehemi kisdedet. Hogy ne keltsenek feltűnést, hétköznapi ruházatot öltöttek magukra. Az első rongyos ruhába burkolódzott, a második vaskos láncot cipelt kezén, mely felsértette a csuklóját, a harmadik pedig bozontos hajjal és zavart tekintettel álcázta magát. Amikor a három vándor az istállóhoz érkezett, és az emberek látták, hogy nem hoztak magukkal semmit, nem akarták beengedni őket, mondván: ajándék nélkül nem lehet a Megváltó elé járulni. József azonban behívta őket, tudatában annak, hogy a kisded Jézushoz mindenkinek van bebocsátása függetlenül attól, hogy gazdag vagy szegény, idős vagy fiatal, megbízható vagy kétes, szent életű vagy bűnös. A mély csendet végül József törte meg, aki családfőként egyrészt kitaszítottnak érezhette magát, hiszen saját hibáján kívül nem sikerült szállást szereznie, másfelől pedig nagyon gazdagnak is, hiszen az Üdvözítő rávette mosolygós tekintetét. Hirtelen mozdulattal levette a polcról azokat az ajándékokat, melyeket korábban a bölcsek hoztak, és odaadta az aranyat az első vándornak, hogy vegyen ruhát és élelmet, a másodiknak a mirhát, hogy gyógyítsa sebeit, a harmadiknak pedig a tömjént, hogy lelkét felüdítse. Kis tétovázás után azonban ők nem fogadták el ezeket. Ismét némán állt mindenki, csak a kis Jézus nyújtotta szeretettel kezeit a vendégek felé.... Ekkor az első közülük letérdelt előtte, s odatette a jászol elé ruhájának egy darabját, azt mondván: szüksége lehet rá Krisztusnak, amikor az emberek megfosztják majd ruháitól. A második vendég egy láncszemet tett a kezébe, mellyel későbbi megaláztatásaira utalt, a harmadik pedig azt kérte tőle: vegye el a kételyeit, s adja neki a bizalom ajándékát.

- Vízkereszt ünnepe jó alkalom arra, hogy a királyokhoz, a bölcsekhez, a pásztorokhoz és az angyalokhoz hasonlóan mi is a kisded Jézus elé helyezzük a kincseinket, örömeinket, gondjainkat, bánatainkat és kételyeinket egyaránt, hogy megkönnyebbült lélekkel búcsúzhassunk a jászoltól, és otthonainkba hazatérve jobban megértsük azt: ki az igazi ajándékozó, és ki az igazi megajándékozott?- nyomatékosította a tisztelendő.

Ciucur Losonczi Antonius