Elhúzódott a keresztény államalapítás

Nagyvárad- Szerda este az Ady Középiskolában folytatódott az RMDSZ Bihar megyei szervezete Szacsvay Akadémiájának történelmi modulja. Prof. dr. Font Márta, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Történettudományi Intézetének tanszékvezetője tartott előadást.

Az érdeklődőket Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte.

Felvetőjében dr. Font Márta arra hívta fel a figyelmet: a keresztény magyar királyság alapítási folyamata Szent Istvánnal csupán elkezdődött, de nem fejeződött be. Elhúzódott egészen Könyves Kálmán uralkodásáig, és pogány lázadások, trónviszályok, német támadások tarkították olyannyira, hogy adott pillanatban mintha összeomlani látszott volna a Szent István-i mű. Hosszabb idő kellett tehát ahhoz, hogy az állam- és egyházszervezési kezdeményezések, illetve a szomszédságpolitika beérjenek, és a válság utáni konszolidáció jeleként a keresztény magyar királyság stabil és működőképes legyen.

Az úgynevezett „Köztes-Európában” a 10-11. században két különböző pólus határozta meg a keresztény missziós irányvonalat: Bizánc és a Német- Római Császárság- magyarázta a professzor asszony. Megjegyezte: nem csupán Magyarország, hanem például Lengyelország, Csehország és a Kijevi Rusz is beletartoztak ebbe az érdekszféra úgy, hogy az összhatás régiónként változott. Míg Konstantinápoly esetében koncentrált, közös egyházi és világi hatás érvényesült, addig a német részről érkező befolyás felaprózódott. Magyarországon a Géza- Szent István hatalomváltás után nyert nagyobb teret, illetve vált dinamikussá az államszervezés és az egyházi terjeszkedés, ami azt jelentette, hogy a kalandozások korának lezárta után az Árpád-háziak vezető szerepe megerősödött, és a hódítás belső expanzióba ment át. Elkezdődött emellett a korai vármegyéknek a megszervezése. Arról nem maradtak fenn hiteles adatok, hogy Szent István idején ezek száma mennyi volt, csupán az tűnik biztosnak, hogy legelőször a Dunántúl jöttek létre, révén hogy ez volt az Árpádok törzsi területe. Jelentőségük abban rejlett, hogy az ispánokat a király nevezte ki, így tulajdonképpen megerősítette a katonai hatalmát azáltal, hogy a hozzá hű embereket delegálta. Az idők folyamán aztán egyes vármegyék eltűntek, mások átalakultak, és fokozatosan végrehajtói szerepkörre is alkalmasak lettek.

Egyházszervezés

Az előadó szerint kétségbe vonható, hogy Szent István alapította volna a bihari püspökséget. Nem maradtak fenn erre vonatkozó korabeli dokumentumok, és az is ellene szól, hogy később Szent László Váradra tette át a püspökség székhelyét. Ezért inkább az valószínűsíthető, hogy Szent István idején egyfajta térítő jellegű püspökség működött Biharban, és Szent László fejezte be a Szent István-i művet. Amúgy a királyi Magyarország területéről csupán a pécsi (1009) és a csanádi (1030) püspökségek esetében maradtak fenn alapító oklevelek, a többiek esetében legfeljebb az évszámról tudunk. A latin rítusú püspökségek mellett bizánci liturgiát követő kolostorok is működtek, például Veszprémvölgyön apácakolostor. Marosváron görög szerzetesek tevékenykedtek egy ideig, majd áttelepítették őket Oroszlámosra, Visegrádon és Szávaszentdemeteren pedig ortodox monostorok voltak. Úgy fogalmazott dr. Font Márta: 1054-ben csupán szűk kör tudott arról, hogy a pápa és a pátriárka kölcsönösen kiátkozták egymást, nem volt különösebb hírértéke ennek, mert az egyházszakadás akkoriban nem számított akkora jelentőségűnek, mint amit napjainkban látni akarunk mögötte.

Leszármazási tábla

A meghívott ezt követően bemutatta az Árpád-háziak leszármazási tábláját, beszélt a férfiági legitimációról, a nem létező szabályozásról és a külső hatalmak beavatkozásokról, valamint arról is, hogy az utódok trónra léphettek senioratus, primo genitura vagy kijelölés alapján, ugyanis „amikor a dinasztia léte forgott kockán, bármi elképzelhető”. Kitért arra is: az Árpád-házi uralkodók feleségei széles körből érkeztek, akár igen távoli országokból is, melynek komoly diplomáciai következményei voltak, például megpecsételtek egy békekötést. A király dinasztikus legitimációja szempontjából fontosnak bizonyult a Szent Istvánra való visszautalás, így készült Könyves Kálmán „megrendelésére” a Hartvik-legenda koronaküldési fejezete. Ugyanakkor a két fiát Istvánnak és Lászlónak nevezte, a törvénykezéskor a Szent István-i gyakorlatot etalonként kezelte, és nem alapított temetkezési céllal új monostorokat, hanem Szent István székesfehérvári nyughelye temetkezési helyszínné is vált.

Ciucur Losonczi Antonius