Az óbester emléktáblájától indult a portya

A szombat reggelre esett kevés hó, a lefagyott és síkossá vált talaj több résztvevőt megriasztott, de természetesen így is megtartották a huszárok év eleji találkozóját, portyáját.

Ha az esztendő első szombatja elérkezik, akkor az azt jelenti immár hetedik éve, hogy Szentjobbi Hagyományőrző Huszár Egyesület várja a huszárokat, lovasgazdákat év eleji találkozóra és közös portyázásra. Január harmadika a meteorológusokat igazoló hideggel virradt fel. Szentjobbra tartva szerte a mezőkön varjak serege feketéllett, a népi időjóslás szerint következő hideg napokat ígérve, a napkorong csak tél-túl bukkant ki a köd mögül, most lehetett rá nézni, mintha napfogyatkozáskor kormozott üvegen át lesnénk. Az Érmellék és a Hegyköz határán, a dombok gerincén vadászatra sorakozott puskásokat fedeztünk fel, a csípős hideg reggelen igyekeztek meleg perceket szerezni a vadaknak. Szentjobbra a székelyföldi huszárok szokás szerint már előző nap megérkeztek, a környékbeliek ellenben még szombat reggel is feltelefonálták Zatykó István egyesületi elnököt: megtartják-e a találkozót? A kérdés oka: a reggelre síkossá vált talaj igen veszélyes a lovakra nézve.

Portyaáldás

Az esemény természetesen nem maradt el, ám most nem a focipálya mellett, hanem a település Berettyócsohaj felőli végénél volt a gyülekező, ahonnan a szoborparkba vonultak. Most először a szent jobbot egykor őrző Mercurius apát vigyázó tekintete mellett Simonyi József (1771-1832) emléktáblája körül sorakoztak fel az óbester által toborzott huszárok mai utódai, akiket először Kurilla Gábor tisztelendő köszöntött, majd Fábián Tibor tiszteletes beszélt a hagyományőrzés fontosságáról. Múltunk kincseinek - melyekből Szentjobbnak bőven jutott - továbbadása felelősségünk, feladatunk és ebben példamutató szerepet vállalnak a hagyományőrző huszárok, mondta egyebek mellett a lelkész. A portyaáldás, illetve a szilágybagosi zenészek kíséretével elénekelt himnusz után a résztvevők egy része nyeregbe pattant, mások szekérre ültek, hogy a portya első lépéseként bejárják Szentjobb nagyobb utcáit, 12 lovas és 16 szekér sorjázott egymás után.

Tölgyfa alatt

A következő megálló hagyományosan a Nyulas erdő szélén volt, ahol a sok száz éves tölgyfa alatt a 2007-es Szent Imre Emléktúra végén állítottak kopjafát. Ott Zatykó István foglalta össze röviden a találkozó céljait, idei útitervét, kérve mindenkit, hogy egymásra és a lovak iránti odafigyeléssel viseltessen, elkerülve bármi balesetet. Fogatával idén is jelen volt Rákóczi Lajos érköbölkúti tanár, aki ezúttal Radnóti Miklós: Nem tudhatom... című versét szavalta el, majd bihardiószegi és debreceni huszárok megkoszorúzták a kopjafát. A többiek nevében Zatykó István és a marossárpataki Miholcsa József koszorúzott, utóbbi (civilben szobrászművész) hagyományőrző alezredes, rangidősként köszönte meg a portyát szervezők munkáját, hozzátéve, hogy a kopjafa egy szimbolikus kapocs a Partium és a Székelyföld között.

Nyeregbe, szekérre

A székely himnusz eléneklése után újra ki nyeregbe, ki szekérre ült, és immár napsütésben indult a menet, elhaladva amellett a kis tölgyfa mellett, melyet az említett 2007-es alkalomkor ültettek, s mely - bár már vállmagasságig cseperedett - nem látható annak, ki gépen száll fölébe... Az első úti cél Nagykágya volt, hogy délután Hegyközszentmiklós felől újra Szentjobbra érjenek. Előbbi helyszínen früstök, utóbbin ebéd várta a portyázókat, akik a kiindulási pontra visszatérve, már estébe hajlóan Szentjobbon vacsoráztak, ahol a program szerint dr.Csikány Tamás hadtörténész volt hivatva előadást tartani a huszárság 1848-1849-es szerepéről.

Rencz Csaba