Aktuális bűnök, melyek tönkreteszik a lelket

Január 15-17. közt lelki programok zajlottak a Premontrei Préposti Széktemplomban. Szombat délelőtt ünnepi szentmise volt, majd lelkigyakorlatos beszéd hangzott el az önmegtagadásról.

A lelki programok jelentették a szerzetesség évének megnyitóját a váradi premontrei templomban. Remete Szent Antal ünnepén Mészáros Antal ny. tisztelendő prédikált a Premontrei Préposti Széktemplomban, az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt.

Elmélkedésében arra hívta fel a figyelmet: míg a keresztények üldözése miatt az első századokban élt vértanúk általában fiatalon meghaltak, a két egyiptomi származású szent, Remete Szent Pál 115 évesen, Remete Szent Antal pedig 105 évesen fejezte be földi pályafutását. 251-ben született, és 356-ban hunyt el, a remeték és szerzetesek lelki vezetőjeként. Már gyermekkorában imádságos lelkületű volt, 18 évesen árvaságra jutott. Szívesen hallgatta a prédikációkat, fiatalon elhatározta, hogy az isteni tudományt, a Szentírást fogja tanulmányozni. Szülei halála után, miután gondoskodott leánytestvéréről, a vagyonát szétosztotta a szegények közt. Különös életet választott magának: 35 évesen befalaztatta magát egy elhagyott romépületbe, ellenállt a gonosz kísértéseinek, és csak az ételhozókkal találkozott húsz éven keresztül. Ezután visszatért a világba, ahol sokan járultak hozzá tanácsot kérni, ő pedig az emberek felé sugározta az isteni békességet, bölcsességet, szeretetet. Halála előtt 15 évvel meglátogatta a pusztában élő Remete Szent Pált, aki magányában az élet mulandóságán elmélkedett. Pál megbízta őt azzal, hogy hozza el neki az Alexandriában hagyott köpenyét, amikor visszatért azonban, élő szoborként talált rá. Ráterítette a leplet, majd eltemette. Az ezt követő években maga köré gyűjtötte a remetéket, szabályokat és törvényeket alakított ki számukra, neki köszönhetően megindult a szerzetesi élet.

Önmegtagadás

A mise és az agapé után Fejes Rudolf Anzelm premontrei apát tartott lelkigyakorlatos beszédet az önmegtagadásról. Ferenc pápát idézve tizenöt olyan aktuális bűnt sorolt fel, illetve kommentált, melyek tönkre tehetik a lelkünket, a keresztény életünket. Ilyen például, ha úgy gondoljuk, halhatatlanok vagyunk, ha elhanyagoljuk a pihenési időt, és csak a keret fontos számunkra, a lényeg nem, a „kőszív”, a túlzott funkcionalizmus, a közreműködés hiánya, ha nem a mi álláspontunk érvényesül, a lelki Alzheimer-kór, a hiúság, az egzisztenciális szkizofrénia, a pletykák terrorizmusa, a karrierizmus, a közömbösség másokkal szemben, a keserűség, a harácsolás, az érdekcsoportra való szakadás és a magamutogatás.

Ciucur Losonczi Antonius