Legyünk élő, beszélő kövek

Nagyvárad- Péntek este, Nagyboldogasszony napján tartották a Székesegyház búcsúünnepét. A szentmisét Böcskei László megyés püspök mutatta be, Balogh Attila budapest-kőbányai plébános prédikált.

A gyönyörűen feldíszített Székesegyházban péntek este zajlott ünnepi szentmise kezdetén Exc. Böcskei László megyés püspök köszöntötte a híveket, a paptestvéreit, a város és más települések egyházközségeiből érkezett zarándokokat, mindazokat, akikek fontosnak tartották jelen lenni, hogy szeretetüket és ragaszkodásukat fejezzék ki égi édesanyánk iránt. „Aki Máriát keresi, Istent keresi, aki Máriát szereti, Istent szereti”, hangsúlyozta, majd azt emelte ki, hogy ez az ünnep két igazsággal is szembesít bennünket. Egyrészt azzal, hogy Istennek terve van minden emberrel, vagyis nem csak e világ korlátai közé szorít minket a jelenben, hanem hogy jövőnk is legyen, az örökkévalóságba hív és vezet bennünket. A Szűzanya pedig példakép, hogy miként tudunk meghajolni jóságos Atyánk ezen terve előtt, mit feltételez az Isten akarata szerinti élet, mely célt és célba jutást jelent. Másfelől Nagyboldogasszony napja arra is kell emlékeztessen, hogy ha Isten ilyen magasztos célt gondolt ki nekünk, akkor mi ennek a különleges meghívásnak, méltóságnak a jegyében kell alakítsuk az életünket, és hálát kell adnunk az Úrnak ezért a kiválasztottságért, azért, hogy megszólított minket annak érdekében, hogy az életünk végén találkozhassunk vele az égben.

Az egyházmegye főpásztor ezután azt tanácsolta az egybegyűlteknek, hogy imádkozzanak az üldözöttekért, a szenvedőkét és a háborúk üldözöttjeiért, hogy legyen Mária az oltalmazójuk, a vigaszuk, a bátorítójuk, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy egy kerek évfordulót is ünnepelnek, hiszen kétszáz évvel ezelőtt született Lipovniczky István, aki 1868-1885 között vezette az egyházmegyét 75. főpásztorként. A Máriás-lelkületű, hazaszeretetéről is híres püspök életét Mons. Fodor József általános helynök ismertette röviden.

A legbőségesebb Isten

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Prédikációjában Balogh Attila budapest-kőbányai plébános azt nyomatékosította: mennyire fontos, hogy mesélő és élő kövei legyünk az egyháznak, olyanok, melyek/akik bátran beszélnek hitről, reményről, vigaszról, illetve arról, hogy mit jelent számukra a váradi Bazilika, a közösség, melynek tagjai, a Szűzanya és a katolikus egyház szentjei. Úgy fogalmazott elmélkedésében: nem csupán szolgálati helyén, Kőbányán, hanem mindenhol mesélnek a kövek, az elmúlt évtizedekről, évszázadokról, hűségről, hitről, emberi sorsokról és életekről, a kereszténységhez való ragaszkodásról és arról, hogy Isten a legbőségesebb adakozó. Megajándékozott minket ugyanis a Szűzanyával, aki Isten-igenlésével, tisztaságával és romlatlanságával, előttünk járva irányt mutat számunkra, hogy mi értelme van zarándoklatunknak az életben. Az ő vigaszára és reményére van tehát szükségünk, erre köteleznek a múltunk és történelmi nagyságaink minket egyaránt.

Ciucur Losonczi Antonius