Minden, amit szerettünk

2014-ben, Max Currie rendezésében készült az Everything We Loved (Minden, amit szerettünk) című új-zélandi film, mely gyermekrablásról szól. Rendkívül szuggesztíven érzékelteti azokat a belső- pszichológiai, morális-késztetéseket, melyek egy embert ilyen bűncselekményre kényszerítenek.

A film főszereplője Charlie Shepherd utazó bűvész, aki feleségével Angela-val boldog házasságban élnek. Gyermeküket, a négyéves Hugot szeretettel veszik körül. Az apja hibájából származó véletlen baleset következtében a kisgyermek meghal. Óriási vesztességet a házaspár képtelen feldolgozni. A köztük keletkező feszültség, kölcsönös vádaskodás a család széthullása felé vezet. Angela megbetegszik, elhagyja otthonát. Charlie igyekszik helyreállítani a családi békét.

A boldogság illúziója

Egy alkalommal a parkban megpillant egy 5 év körüli szőke kisfiút. A fiához vélt hasonlóság miatt, elrabolja a gyermeket. A kisfiú, Tommy Burroughs felfogja, hogy elszakították a szüleitől, sírva hívja őket. Kezdeti zavartság, Charlie mindenféle közeledésének visszautasítása jellemzi a gyermek magatartását. A férfi azonban gyöngéden bánik a fiúval, bűvészmutatványokkal próbálja megnyerni. A természetes kíváncsiság kiváltja Tommy érdeklődését. Végül is egy idő után elfogadja a férfi gondoskodását. Felteszi a kérdést: Te vagy az új apukám? Charlie a feleségének telefonál, hívja, jöjjön haza.

Érdekes a két ember viszonyulása a gyermekhez. Angela szerint a gyermeket vissza kell vinni a szüleihez. Charlie ellenben hazudik, elmondja a feleségének, hogy az eredeti szülők nem törődnek a gyermekkel. Ők jobb életfeltételeket biztosítanak. A boldogság illúziójában élnek, elszigetelten a társadalmi élettől. Az ártatlan gyermek szeretetét fogadják el.

A média naponta a gyermek elrablással kapcsolatban információkat közöl. Angela többször felteszi a kérdést, meddig lehet így élni, egy illuzórikus világban. Hiszen a gyermeknek iskolai oktatásra, társakra van szüksége.

A házaspárnak anyagi gondjai támadnak. Mivel a szolgáltatás költségeit nem fizették ki, nagy a veszély, hogy kilakoltatják, s ekkor találkoznak a hatóság képviselőivel. Menekülnek. A szép új-zélandi természeti környezet képezi életterüket. Meddig lehet, így élni- kérdi Angela. A film érzékelteti a házaspár és Tommy közti viszony árnyalt változását, az elutasítástól az elfogadásig, a szeretet kinyilvánításáig.

A filmben, ha nem is tételesen, de megfogalmazódik az a gondolat, hogy egy ember által elszenvedett óriási vesztesség nem jogosítja fel arra, hogy másik családnak szenvedést okozzon. Charlie bűvész, aki azt képzeli, hogy megváltoztathatja a valóságot. Az illúzió helyettesítheti az igazságot? A néző érzékelheti, mennyire találó a film címe.

Betekintés a filmezés világába

Kolozsváron, Max Currie „Minden, amit szerettünk” című filmjét a 13. TIFF verseny- szekciójában mutatták be, a rendező jelenlétében. Max Currie színész, rendező, forgatókönyvíró, író. Mielőtt rendező lett, újságíró, író volt. Riportot készített egy olyan családdal, amelynek 3 gyermeke véletlen balesetben halt meg. Az apa gyermekeivel a mezőn volt, mikor eső elől a traktor utánfutójába helyezte el a gyermekeket, azonban nem húzta be a kéziféket. A traktor elindult a lejtőn... A rendező az újságból olvasott egy hírt, melyből kitűnt, hogy az állatkertben elloptak egy kisgyermeket. E két reális történet képezte a forgatókönyv alapötletét, melyet fiktív elemekkel kapcsolt össze, és így bontakozott ki a film sztorija.

Szereposztás

Tommy Burroughs- Ben Clarkson. Charlie Shepherd – Brett Stewart. Angela – Sia Trokenheim. Forgatókönyvíró: Max Currie. Operatőr: Dave Garbett. Zene: Tim Prebble. Forgatási helyszín: Auckland.

Miért választott ilyen foglalkozású főszereplőt? A rendező szerint a bűvész az embereknek boldogságot, szórakozást akar nyújtani, tehát közel áll az emberekhez. A bűvészmutatványok elvarázsolják a gyermekeket is. Charlie illuzórikus világba akart menekülni, hogy feledje a nagy lelki traumát.

Nehezebb volt a gyermek szereplő kiválasztása. A szülők, mikor megtudták, hogy a gyermekük milyen szerepet kellene, alakítson, nem fogadták el a filmezési felkérést. Végül egy színésznő ötéves fia alakította Tommy szerepét. Ő volt az egyetlen színész, aki nem pénzért, hanem játékért szerepelt. A rendező beszélt a házaspár egymáshoz való viszonyulásának alakulásáról is.

A film utolsó jelenetei szívszorítóak. Charlie feladja magát a hatóságnak, és a gyermek visszakerül saját családjához. Tommy nehezen válik meg Charlie-től.

Mint Max Currie mondta, sok néző jelezte, hogy optimista zárójelenetet képzelt el. A rendező szerint az embernek szembesülnie kell a valósággal, bármilyen fájdalmas is. Vállalnia kell tetteiért a felelősséget.

2014-ben a filmet világpremierként mutatták be a Palm Springs Nemzetközi Filmfesztiválon. Július végén, Új-Zélandon is bemutatják. Max Currie személyében tehetséges, fiatal rendező jelentkezik a filmesek világában.

Páll Gyöngyvér