A jó fa jó gyümölcsöt terem

Nagyvárad- Szerdán 60 éves érettségi találkozójukat tartották a Nagyváradi Klasszikus Magyar Vegyes Líceum 1954-ben végzett XI. osztályának volt diákjai. A premontrei rend templomába is betértek.

Harminchatan végeztek 1954-ben a Nagyváradi Klasszikus Magyar Vegyes Líceumban (jelenleg Mihai Eminescu Főgimnázium), köztünk olyanok is, akik még az 1948-ban államosított Premontrei Főgimnáziumban kezdték tanulmányaikat. Az egykori tanárok közül- beleértve a két osztályfőnököt, Závodszky Gusztávot és Zemlényi Zoltánt is- már senki sem él, és sajnos a volt osztálytársak közül is tizenhatan csak az égi hazából szemlélhették a történteket. Délelőtt 10 óra körül tizenketten gyülekeztek a volt alma mater főbejáratánál, többen külföldről érkeztek, hogy sok év elteltével újra, s talán utoljára láthassák szeretett városukat és iskolájukat. Mivel éppen az érettségi vizsgák zajlanak, a díszterembe vagy az osztálytermekbe nem engedték fel őket, ezért néhány perc elteltével átvonultak a közeli premontrei templomba, ahol folytatták, ahogy ilyenkor lenni szokott, a régi emlékek felidézését, vagy éppen az aktuális események megvitatását.

Fejes Rudolf Anzelm premontrei apát Szent Máté evangéliumából a hegyi beszédi részt olvasta fel, amikor Jézus arról beszélt a tanítványainak, hogy a jó fáról jó gyümölcsöt lehet szedni, a rosszról pedig rosszat. Erre utalva a főtisztelendő kijelentette: akik a Premontrei Főgimnáziumban végeztek, akár az azt követő években is, hogy megszüntették ezt, olyan erényekkel vérteződtek fel, mint egyenesség, korrektség, kitartás, alázatosság, gerincesség és igazságszeretet, melyek sajnos manapság kihalófélben vannak. Hangsúlyozta ugyanakkor: mennyire fontos hogy életünk folyamán megőrizzük lelki egyensúlyunkat, útravalóul pedig Szent XXIII. János pápa jó tanácsaira hívta fel a figyelmet.

Beszámolók

Az igényes kivitelezésű díszoklevelek átvétele után a baráti hangvételű összejövetel az egyik étteremben folytatódott. Mivel, mint említettük, az osztályfőnökök már nem élnek, a szervezők Pásztai Ottót, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnökét kérték fel arra, hogy tartsa meg az osztályfőnöki órát. Felszólalásában kiemelte, hogy a gimnázium mindenkori igazgatóinak- Tátray Barnabás, Kaáli Adalbert, Péter Sándor, Bende Vilmos és Tóth István-, illetve az ott oktató tanárok becsületére vált, hogy a megváltozott körülmények között is, a lehetőségek határain belül, amit lehetett, átmentettek a régi premontrei szellemiségből, s ebben a növendékek is partnerek voltak. Hogy ez mennyire nemcsak formaság volt, bizonyíték rá, hogy még legalább 10-15 évig minden volt diák úgy nyilatkozott, hogy a premontrei gimnáziumba járt. Az érettségi diplomával a zsebében aztán ki erre, ki arra kereste elhelyezkedését a pályán, az iparban, a tanügyben, az egészségügyben stb., és bátran elmondhatják magukról, hogy a diktatúra szorításában is megpróbáltak kultúrember módjára élni.

A szép gondolatok után névsorolvasás, illetve egyéni beszámolók következtek a közös ebéd elfogyasztása előtt.

Ciucur Losonczi Antonius