Vujity Tvrtko: az igazi hősök köztünk élnek

Nagyvárad- Thurzó Zoltán szervezésében május 24-én, szombat este 7 órától a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében fog előadást tartani Vujity Tvrtko Pokoli történetek Mennyei történetek címmel. Ennek kapcsán a neves riporter exkluzív interjút adott az Erdély Online-nak.

- Úgy fogalmaz az előadása első felében: azt követően, hogy 2000-ben a világ utolsó hadifoglyát, Toma Andrást hazavitte Magyarországra, döntötte el, hogy „ha kell, a csillagokat is lehazudja az égről”, de mindenképpen eljut olyan országokba, ahová egyébként újságíróként be sem tehetné a lábát. Még mindig tartja magát ehhez a fogadalmához? A világ milyen vidékei, országai szerepelnek mostanában a célpontjai közt?

- Sokszor, sok helyben voltam "álruhában". Voltam én már segélyosztó aktivista és afrikai diplomáciai testület tolmácsa, sőt, kutatóorvos is. Vannak, helyek -ilyen például Észak-Korea- ahová lehetetlen lett volna úgy bejutnom, hogy közlöm: én egy újságíró vagyok és filmet forgatok önöknél. Az igazsághoz vezető út néha hazugságokkal van kikövezve, de a filmekben, könyvekben és előadásokban mindig megvallottam "bűneimet", így soha sehol nem szerepel egyetlen hamis szó sem. A jövőbeni terveimről soha nem beszéltem, mert ha nem valósul meg, kudarcélményem lenne, ezért nem fecsegek egy akció előtt. Utána viszont szívesen mesélek a részletekről.

Hétköznapi hősök

- Miért tartja fontosnak azt, hogy bemutassa a hétköznapi hősöket?

- Azért, mert értékvesztett világban élünk. Sokan hiszik, hogy elég beköltözniük egy valóságshow házába vagy villájába és máris sztárok lesznek, hiszen pénzt kaphatnak, tele van velük az újság, autogramot osztogatnak. Semmi bajom a teljesítmény nélküli kamucelebekkel, szabad a vásár, akiknek ők kellenek, hát, tessék. Nekem viszont adassék meg a lehetőség, hogy igazi hétköznapi hősöket, nagyszerű példaképeket mutassak be. Olyanokat, akikre büszkék lehetnek a mai gyerekek.

- A velük való találkozások közül melyik hagyott a legmélyebb benyomást Önben, és miért?

- Minden történet és minden főszereplő más és más. Észak-Korea döbbenetét nehéz átadni, ahogy Haiti nyomorát is. De mindenhol ott vannak a hősök, akik segítenek. Rengeteget tanultam a kezek és lábak nélkül élő Nick Vujicictól, a siket szépségkirálynő, Weisz Fanni bátorságából, az embermentő Balogh Sándor elszántságából. De nem kell ahhoz a világ végére elmenni, hogy nagy dolgokat hajtsunk végre. Megemelhetjük kalapunkat a nagyváradi óvónő előtt is, aki évtizedek óta tanítja magyar dalokra a kicsiket. Mert az igazi hősök köztünk élnek!

Diktatúrák

- Ön szerint, egy diktatúra meddig tarthat, vagy minden helyfüggő, nem lehet egy általánosnak mondható kijelentést tenni?

- Minden diktatúra más és más. Van kifejezetten mulatságos is (annak aki nem benne él), például amikor a diktátorról meg a rokonairól nevezik el az év hónapjait, de akadnak igazi szörnyűségek is. Fontos, hogy minderről tudjon a világ.

- Előfordulhat-e esetleg az, hogy valamikor egy partiumi hétköznapi hősről készít riportfilmet?

- Semmi sem kizárt. Ám most azért utazok Nagyváradra, hogy együtt legyünk erősebbek. Partiumi Barátaimnak és mindazoknak, akik eljönnek olyan estét ígérek, amit soha nem fognak elfelejteni. SOHA! És a rengeteg nevetés, sok könny és örömkönny után sokkal erősebbek lesznek a végén. Örülök, hogy Nagykárolyban több, mint félezren, Szatmárnémetiben ezren tiszteltek meg jelenlétükkel, a zsúfolásig telt terem ad nekem erőt. Remélem, Nagyváradon sem lesz ez másképp...

Ciucur Losonczi Antonius