Középpontban a móriczi életmű

Szilágyi Zsófia irodalomtörténész volt a nagyváradi Törzsasztal író-olvasó találkozó legutóbbi meghívottja.

Ez alkalommal a Festum Varadinum kulturális rendezvénysorozat keretében bonyolították le a Törzsasztal író-olvasó találkozót, melynek most is a nagyváradi Silent kávézó adott otthont. A péntek esti találkozó meghívottja ezúttal nem egy író, költő, drámaíró, hanem Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, a Móricz Zsigmond című irodalomtörténeti bestselleer szerzője volt.

A meghívott beszélgetőtársa, Kőrössi P. József író, könyvkiadó a rendezvény elején azokról a hatásokról kérdezte Szilágyi Zsófiát, amelyek az irodalomtörténet irányába fordították őt. A meghívott elárulta, hogy családi ösztönzésnek is betudható az, hogy ezt a pályát választotta, hiszen apja múzeumigazgató volt, tehát a kultúra jelen volt a család mindennapjaiban, illetve bátyja szintén irodalomtörténész, ami ugyancsak ösztönzőleg hatott rá; ez utóbbi hatást így fogalmazta meg Szilágyi Zsófia: „Amikor a testvérem a Háború és békét olvasta én még Pöttyös könyveket olvastam, és ő félt attól, hogy úgy maradok”.

Regényes életrajz

Szilágyi Zsófiának eddig négy könyve jelent meg, a legutóbbi a sorban a Móricz Zsigmond című regényes monográfia. A továbbiakban a könyvről, illetve Móricz Zsigmond életéről és munkásságáról cseréltek eszmét a beszélgetőtársak. Szilágyi Zsófia elmondta, hogy a 90-es években Magyarországon nagyon elhanyagolttá vált Móricz Zsigmond, akkoriban Kosztolányi volt a nagy sztár, de a kétezres évektől kezdve a kortárs magyar irodalom Móricz felé fordult. Magáról a Móricz monográfiáról szólva Kőrössi P. József kiemelte, hogy az nem egy szokványos irodalomtörténeti munka, ugyanis rendkívüli drámai erővel jeleníti meg benne a szerző Móricz Zsigmond életének sorsfordító eseményeit. „Olyan ez a könyv, mint egy felkavaró regény” - fogalmazott Kőrössi, aki így jellemezte a meghívottat: „ugyanúgy keresed a nagy feladatot, mint ahogy Móricz kereste.” Sok szó esett a beszélgetésen Móricz Zsigmond magánéletéről. Szilágyi Zsófia elmondta, Móricz nem tudta másképp elképzelni az életét, mint családban élve, mindazonáltal ő mindent az írásnak rendelt alá, és akik körülötte voltak, szintén ezt a célt kellett szolgálják. Ebből azonban számos konfliktus, feszültség adódott a Móricz családban. Szilágyi Zsófia beszélt a Móricz-Kosztolányi viszonyról is, elárulva, hogy a két író nem kedvelte egymást, viszont mindketten elismerték a másik írói nagyságát. Szilágyi Zsófia felidézte Móricz kálváriáját a két világháború közötti időszakban, amikor több vármegyéből kitiltották hazaárulás vádjával, amiért találkozott és beszélgetett Szlovákiában szlovák értelmiségiekkel. Móricz nem tudta elviselni ezt a nyomást, ezért nyilvánosan bocsánatot kért a nemzettől. Ennek a gesztusnak a kapcsán azonban ezt írta naplójába: „nem próféta vagyok, hanem apa, akinek el kell tartania a családját.”

Móricz antiszemitasága

A beszélgetés végén szó esett Móricz ún. antiszemitaságáról is. Szilágyi Zsófia elárulta, hogy Závada Pál író tevékenysége nyomán terjedt el Móriczról az, hogy antiszemita volt. Szilágyi Zsófia kifejtette, hogy Závada Pál kiragadta Móricz egyik 1919-es naplórészletét, és azt a benyomást keltette, mintha azok a mondatok a negyvenes években keletkeztek volna, ráadásul egy sor interjúban is hangoztatta azt, hogy Móricz antiszemita volt. Szilágyi Zsófia felhívta a figyelmet arra, hogy bár azok az 1919-ben papírra vetett sorok valóban vállalhatatlanok, azonban Móricz életében egyértelműen megmutatkozik egy bizonyos fejlődés, és a harmincas években, a zsidókérdésben már bátran kiállt a zsidók mellett. A rendkívül érdekes beszélgetés dedikálással zárult.

Pap István