Egy erdélyi értelmiségi könyve

Nagyvárad- Vasárnap este az Ady Endre Emlékmúzeumban mutatták be Kántor Lajosnak Domokos Géza kockázatai című könyvét a május 11-18. közt zajló XXIII. Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében.

Az érdeklődőket Imre Zoltán, az Ady Endre Emlékmúzeum vezetője köszöntötte, örömének adva hangot, hogy az idén az általa képviselt intézmény is bekapcsolódott a Festum Varadinum ünnepségsorozatba. Szűcs László, az Erdélyi Riport főszerkesztője arra hívta fel a figyelmet, hogy május 18-án lenne 86 esztendős Domokos Géza. Hozzátette: számára megrendítő élmény volt, amikor utoljára látta őt, az RMDSZ aradi kongresszusán, ahol búcsúbeszédet mondott. A róla szóló könyv egyik különlegessége, hogy nem szabványos életrajz vagy szokványos monográfia, hanem levelezésekre épül, melyek az 1960-as évek elejére vezetnek vissza bennünket. Ezzel együtt az életmű végigkövethető, mintha egy érdekes film jelenetei peregnének le az olvasó előtt.

Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke azt emelte ki: Kántor Lajos tulajdonképpen egy baráti viszony több mint öt évtizedes történetére alapozva mutatja be Domokos Géza éveit, útjait, arcait, miközben egy erdélyi személyiség, „főember” portréja, küzdelmei, kockázatai és dilemmái bontakoznak ki. Ugyanakkor felvetődik a kérdés: vajon csak az elmúlt 25 év termelte-e ki az erdélyi közéletben azokat a vitákat és szembenállásokat, melyek meghatározzák az életünket, a mindennapjainkat, a sorsunkat, vagy jóval többről van-e szó, hiszen a Kriterion néhai igazgatójának, az RMDSZ első elnökének egész munkássága azt bizonyítja, hogy valójában az elmúlt száz év arról szólt Erdélyben, hogy a kisebbségbe szorult itteni magyar értelmiségiek milyen utat és módot találnak arra, választanak annak érdekében, hogy a közösségünk a helyzetén változtatni tudjon.

A kötet ennek a felvetésnek csak egy állomása, hiszen Kántor Lajos már korábban is foglalkozott ezzel, azonban a legfontosabb és legpontosabb válasz Domokos Géza kapcsán született meg, ami azt támasztja alá: megérett az idő rá, hogy megkeressük azokat az elődeinket, akikhez érdemes akár kultusz formájában visszaforduljunk, mert megadták a válaszokat. A Kriterion ugyanis messze túlmutatott egy kiadó szerepén vagy jellegén, hiszen képes volt az 1990 előtti korban arra, hogy a kisebbségi és a magyar identitás helyévé és intézményévé váljon. „Domokos Géza nem kevés kockázatot vállalva rájött arra, hogy meddig megkülönböztethető a kompromisszum a megalkuvástól, majd ezt a nehéz pillanatban vállalt felelősséget képes volt továbbvinni, egészen addig, mígnem belefáradt ebbe a szerepbe. Ez a kiadvány tehát több mint egy fontos erdélyi főembernek a portréja egy viszony tükrében, tulajdonképpen egy erdélyi értelmiségi könyve, a dilemmák megfogalmazásának és vitájának kötete”- vélekedett az RMDSZ korábbi vezetője.

Tényleges író volt

Kántor Lajos kifejtette: amikor megkapta a Kriterion-koszorú díjat, gondolkozott el arról, hogy meg kellene írnia ezt a könyvet. Később előkereste a leveleket, a dedikált köteteket, újraolvasta a visszaemlékezéseket, melyek nyomán arra a felismerésre jutott, hogy Domokos Géza nem csupán kiváló kiadóvezető és politikus volt, hanem „tényleges író”. Barátságuknak két jelentős csomópontja volt: az 1968-as szereplés és az 1980-as szárhegyi találkozó, melyek nélkül talán nem is lehet megérteni a pályáját. Hozzáfűzte: tanulságos és emblematikus volt Domokos Géza életútja, kevesen tudják például, hogy a nyolcvanas évek közepén el akarták távolítani a Kriterion éléről, a kiadót pedig beolvasztani, de ő vállalta a kockázatot, a nehéz körülmények közepette is tisztességgel ki tudott tartani. A rendszerváltozás aztán valahogy sorsszerű volt az életében: sokan, még a román írók közül is, szerették őt, és nagyon alkalmas volt arra a szerepre, hogy RMDSZ-elnök legyen.

Ciucur Losonczi Antonius