Tegyünk lépéseket az Úr felé

Nagyvárad- Húsvétvasárnap délelőttjén Exc. Böcskei László megyés püspök mutatott be főpapi szentmisét a nagyváradi Székesegyházban. Az arra adott válasz fontosságát emelte ki, hogy hova indulunk?

Szokás szerint a húsvétvasárnapi ünnepi szentmise alkalmából zsúfolásig megtelt a váradi Székesegyház, és külön örömre ad okot, hogy sokan a gyermekeiket, illetve unokáikat is magukkal vitték.

Bevezetőjében Exc. Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: azok, akik az elmúlt éjszaka együtt ünnepelték húsvét vigíliáját, örömmel fogadták az új fényt, az élő, győzedelmes Krisztus jelképét, s vitték otthonaikba. Húsvétvasárnap tehát a hit fényével jöttek a misére, hogy megköszönjék Istennek a megváltás nagy ajándékát és kegyelmét. Ugyanakkor egyúttal kérik a feltámadt Üdvözítőt, ragyogtassa fel fényét mindazoknak, akiknek szüksége van irányításra, a népek vezetőinek, hogy az igazságot és a békét szolgálják, azoknak, akiket ma is üldöznek, mert hisznek Krisztusban, a betegeknek, a magányosaknak és a kitaszítottaknak, hogy vigasztalást és erőt nyerjenek, valamint a családtagoknak, hogy a béke és egyetértés uralkodjon közöttük.

Hová indultál?

Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt. Prédikációjában az egyházmegye főpásztora arról elmélkedett: a húsvéti események követőinek figyelmét leginkább az üres sír látványa, az élő Krisztussal való találkozás köti le. Ez így helyes, hiszen Jézus feltámadásának ezek a legelfogadottabb bizonyítékai. A halott Jézus nincs a sírban, miközben a szent asszonyok, illetve az apostolok az élővel találkoznak. A józan ész is azt diktálja, hogy valaminek történnie kellett a sír belsejében. Természetes, hogy ennek megtapasztalása rendkívüli lelki állapotot idéz elő azoknál, akik részesei voltak az előzményeknek, és egy adott pontban a csalódás miatt majdnem azt hitték, értelmetlen volt, amit prófétaként Jézus hirdetett és tanított, szinte azt a végkövetkeztetést is megfogalmazták, hogy akkor nincs mit tenni, folytatniuk kell addigi megszokott életüket. De ekkor bekövetkezett a hit első napja, amikor megmozdult az egész világ. Először Mária Magdolna, Péter és János, majd a többi apostol elmondták másoknak is a sírnál tapasztalt élményeiket, s az igazi húsvét, mely nagypénteken megvalósulni indult, most már beteljesedett. Akik addig szomorúak voltak, felismerték, hogy Jézus él, nem a halottak, hanem az élők közt kell őt keresni, s a vele való találkozás lehetőségére fel kell készülniük.

A főpásztor úgy fogalmazott: ahogyan a hétköznapi életben is a kapcsolatfelvétel vagy a kommunikáció egyik jeleként megkérdezzük egymástól az utcán: hova indultál, úgy a húsvéti öröm megtapasztalása is egy ilyen elindulás következménye lehet, mert csak akik kilépnek a bénító kötelékeik alól, legyőzik önmagukat és képesek arra, hogy túllépjenek a korlátaikon, tudják megtapasztalni az igazi húsvét titkát. Húsvét ugyanis életünk mozgását jelenti, annak felfedezését és megtapasztalását, amit Isten tett értünk és véghezvitt, hogy akkor sem fordul el tőlünk, amikor mi hátat fordítunk neki, hanem állandóan a kezét nyújtja felénk, hiszen terve van velünk. Ezért az élet forgatagában mi is meg kell tegyük az első lépéseket az irányába, megosztva másokkal is a feltámadás örömét és erejét.

Ciucur Losonczi Antonius