Jelentkezés Yuppi Táborra!

Egy élményterápiás tábor lehetőségére hívjuk fel azon szülők figyelmét, akiknek gyerekét I típusú diabétesszel diagnosztizáltak. 

A Yuppi Tábort már negyedik éve azzal a kifejezett céllal szervezzük, hogy a krónikusan beteg gyerekek kihívásokkal teli környezetben felfedezhessék és átléphessék határaikat, mely környezetben a testi és lelki biztonságukra különös figyelmet fordítunk, így elfeledkezhetnek betegségükről. Ez a módszer a terápiás rekreáció avagy élményterápia. A táborban olyan programokon veszünk részt közösen, amelyek tele vannak érdekes kihívásokkal, ahol meg tudjuk mutatni önmagunkat, felfedezhetjük saját erőnket. A lovaglás, evezés, színjátszás és zene csak néhány azok közül az izgalmas programok közül amelyben a gyerekekeknek és új barátjaiknak része lesz a táborban. Az idén nagy örömünkre két turnust is módunkban áll szervezni, két külön korosztálynak: 13–17 éves fiataloknak (kamasz turnus) és 9–12 éves gyerekeknek (kölyök turnus). A jelentkezéshez nem kell mást tennie, mint felmennie a http://yuppicamp.ro/hu/jelentkezz-2 weboldalra, ott megnéznie, hogy a gyereke kezelőorvosa rajta van-e a kapcsolattartó kezelőorvosaink listáján. Ha igen, akkor kérjük lépjen kapcsolatba vele, és jelezze, hogy gyereke részt szeretne venni a táborban. Ha a kezelőorvos nem található meg a listán, még mindig jelentkezhet a gyerek saját kezelőorvosán keresztül is táborunkba. Kérjük érdeklődjön a részletekről gyerekszervezőnknél Németh Jakab Imolánál a camper@yuppicamp.ro címen vagy a 0743–519–602 telefonszámon. A jelentkezés határideje április 27.

Több, mint normális élet

„Az egyik tábor valamivel kitűnik a többi közül. Bár sok remek tábor van (ifjúsági táborok, kulturális táborok) mégis van egy, amelyik más. Ez a tábor a Yuppi nevet viseli. Egyik program jobb mint a másik, a rendszere elméletileg tökéletesnek hat, gyakorlatilag a hibákat olyan jól megoldják a Manók (önkéntesek), hogy nem is vesszük észre azt, hogy van-e valami gond. De az is lehet, hogy nincs semmi gond, minden esetre nekünk, táborozóknak hibátlan.  Mindig van legalább egy Manó velünk, általában Házi Manó (olyan önkéntes, aki  a nap 16 órájában a táborozókkal van), Menő Manó (azok az emberek, akik a programokat tartják vagy segítenek programokat tartani), vagy Doki Manó (azok az önkéntes dokik, akik vigyáznak a cukrainkra), esetleg Szervező Manó.

Mivel mindig van valaki velünk, nem érezzük egyedül magunk, ha van valami probléma a Manók egyből segítenek, ha nem tudnak segíteni, megvigasztalnak, és mindig arra törekednek, hogy nekünk jó legyen. Az esti beszélgetés során megbeszéljük a nap történéseit, a programokon elért eredményeket, a nap legjobb pillanatait felelevenítjük. Általában nem tudjuk eldönteni mi is a nap legjobb pillanata, mivel túl nagy a választék. Talán az, amikor öt lövésből öt eltalálja a célt, becsukott szemmel az íjászaton, esetleg mikor felülsz az általad épített, tizenöt rekeszből álló torony tetejére a mászás programon, vagy amikor életedben először lovagolhatsz. Csodálatos pillanatok, fantasztikus emberek, kifogástalan programok és az a legjobb, hogy egy cukorbeteg táborban még  meg is feledkezhetünk a cukorbetegség gondjairól, és talán több, mint normális életünk lehet, még ha csak egy hétre is.” (B. 16 éves fiú)

*

„Most jöttem először a Yuppi táborba. Nagyon sok érzés kavargott bennem mielőtt ide jöttem. Kicsit féltem, de izgultam is, hogy milyen lesz, hogy fogok kijönni a többiekkel. Szerencsére hamar megtaláltuk a közös hangot. Egy kis nehézséget okozott, hogy a szobában és az egész táborban nem csak magyar, hanem román fiatalok is vannak, de mostanra már velük is tudok kapcsolatot teremteni. Az elején azt is furcsa volt megszokni, hogy nincs nálunk semmiféle elektronikai cikk. A programok nagyon érdekesek, változatosak. Sokat nevetünk a programok alatt. Nagyon összetartó csapatok alakultak ki, segítünk egymásnak, biztatjuk egymást, és ez mindenkinek sokat segít. Nagyon sokat segítenek a manóink is. A házimanók itt a házban vigyáznak ránk, gondoskodnak rólunk. A menőmanók szervezik a programokat, tőlük is bármikor kérhetünk segítséget. Aztán ott vannak a dokimanók, akik segítenek rendbe tartani a vércukorszintünket. Szeretek itt lenni a táborban, sok új barátot szereztem, akikkel rengeteget szórakozunk. Ennek azért is örülök nagyon, mert elég nehezen nyílok meg mások előtt, és most mégis sikerült. Eddig nagyon jól telt, és remélem továbbra is pozitív élményeket szerzek, és nem csak én, hanem minden táborozó.” (F. 14 éves lány)