„Közös stratégiát a megye kórházai között”

Dr. Carp György az elmúlt évet a Megyei Sürgősségi Kórház menedzsereként kezdte, majd különböző okok miatt az év második felében a Városi Kórház irányítását vette át. A napokban arra kértük, beszéljen elmúlt évi tevékenységéről melyet a két kórház élén kifejtett.

– Nem volt olyan könnyű az elmúlt esztendő az Ön számára, hiszen megyei kórház igazgatójaként kezdte, majd a városi kórház irányítását kellett átvennie. Mindezt Ön miként látja?

– Mindenki állítja, hogy a 13-as nem a legszerencsésebb szám, nekem sem volt túl kedvező év a 2013-as esztendő. Az emlékek is negatívan hatottak rám, hiszen az elmúlt évben volt tíz esztendeje, hogy a fiam meghalt, a bajok és gondok gyülekeztek egyfolytában. Ami a tevékenységi területemet illeti, úgy érzem, jó évet zártunk a Megyei Sürgősségi Kórházban, ahol sikerült felújítani az orvosi felszereléseket, de ami szerintem a legfontosabb, hogy az emberek mentalitásán is sikerült nagyban változtatni. Mindez egy új rezonancia- és egy egy CT-t jelentett, de az egyik nagy megvalósítás volt, hogy sikerült az intervenciós kardiológiai osztályt megnyitnunk. Mindez nem ment egyszerűen, nagyon nagy erőfeszítéssel sikerült kivitelezni. Az év vége felé megtörtént az, ami történt a városi kórházban, abban az egészségügyi intézményben, mely nagyon közel áll a szívemhez, mivel hét évig voltam a gyermekkórház igazgatója, és itt dolgoztam előtte is hosszú éveken át mint orvos. Itt kezdtem pályafutásomat 1983-ban, és – kivéve azt a két évet, amit Érmihályfalván töltöttem el mint körzeti orvos – megszakítás nélkül itt dolgoztam. Az év vége felé felvetődött a kérdés, hogy ki vezesse ideiglenesen ezt az intézményt. Mivel én jól ismertem a kórházat, és a problémákat is, amelyekkel küzdenek, a váradi helyhatósággal, a polgármesterrel együtt úgy döntöttünk, hogy ideiglenesen felfüggesztem igazgatói tisztségemet a megyei kórháznál, és átveszem a városi kórház igazgatását. A megyénél ott maradt dr. Daina Lucia Georgeta doktornő mint ideiglenes menedzser, akivel mintegy két évet együtt dolgoztam, és aki jól ismeri a kórház gondjait. Orvosigazgatóként ideiglenesen dr. Hadrian Borcea főorvost neveztük ki, akit szerintem minden Bihar megyei ember ismer, mindenki tudja, milyen komoly és lelkiismeretes ember. Ez a kórház amikor én elmentem innen, még gyermekkórházként működött, anyagilag nagyon jól állt – most komoly pénzügyi problémákkal küszködött. Ezekhez a negatív fejleményekhez szervezési gondok is hozzájárultak. A kórházi osztályok nem tudták pontosan, hogyan is állnak anyagilag, a főorvosok nem nagyon voltak érdekeltek, mivel nem volt egy megfelelő menedzser, aki rendesen irányítsa az egészségügyi intézményt. Nekem jutott az a feladat, hogy a kórház nehéz pénzügyi problémáin változtassak, csökkenteni kellett a kialakult veszteségeket, természetesen a jelenlegi egészségügyi törvények betartása mellett. Szerencsémre két és fél hónap alatt sikerült rendet teremteni, de nemcsak a gazdasági-pénzügyi gondokat kellett megoldani, az osztályokban működő orvosok, egészségügyi alkalmazottak mentalitásán is sikerült változtatni. Bebizonyosodott, hogy csak akkor működhetnek normálisan a különböző osztályok, ha az ott dolgozók felelősséget vállalnak mindazért, ami náluk történik. Anélkül, hogy elzártuk volna a csapot és ne néztük volna a betegek érdekeit, sikerült egyensúlyba hoznunk a gazdasági és pénzügyi mérleget a városi kórházban.

Megfelelő vezető

– Most, 2014-es év kezdetén, Ön hol igazgató, a városi, vagy a megyei kórháznál?

– Lehetséges, de nem biztos, hogy a februári hónapot még itt töltöm el, mert a legnagyobb problémák itt megoldódtak. Úgy érzem, sikerült találni itt egy olyan személyt, akire nyugodtan rá lehet bízni a kórház irányítását, egy olyan vezetőt, aki szereti a kórházat, aki magáénak érzi mindazt, ami itt történik, aki számára mindig a kórház érdeke fontosabb mint az ő magánérdeke. Úgy érzem – és erről megvagyok győződve –, hogy találtunk egy olyan személyt, aki minden szempontból megfelel, hogy betöltse a városi kórházmenedzseri tisztséget. Természetesen ahhoz, hogy valaki ezt a tisztséget betöltse, szükséges néhány fontos követelmény: egyetemi tanár kell legyen, legyen több elvégzett menedzsmentkurzusa, legyen doktorátusa. Nem nevezhetünk ki akárkit egy egyetemi kórház élére. Hosszú megfigyelés után a napokban jöttem rá, hogy igen, van valaki innen közülünk, aki ezt a tisztséget betöltheti, aki tovább tudja vinni mindazt, amit én itt ebben az időszakban – sokak támogatásával – a városi kórházban elértem. Én visszamegyek a megyei kórházhoz, és továbbviszem az ott elkezdett, sikeresnek vélt, munkámat. A városi kórház jövendő menedzserének a nevét még nem tudom elárulni.

Tizenegy éve

– Ön régóta tölt be vezető tisztséget a Bihar megyei egészségügyben. Miként tudja mindezt értékelni?

– Tizenegyedik éve vagyok vezető tisztségben, itt kezdtem a gyermekkórházban. Számomra mindig az volt a legfontosabb, hogy a betegellátásban alakítsunk ki egy közös stratégiát a megye kórházai között. Mondhatom, hogy szinte egyedi Romániában az az együttműködés, amit mi elértünk a diagnosztikai és kezelési kórház között. Engem már tíz évvel ezelőtt is három dolog foglalkoztatott, ami nem volt egyáltalán megoldva, kifejlesztve, és éreztem, hogy meg kell valósítani Nagyváradon. Az első az onkológiai osztály gondjainak megoldása, a második a kardiológiai program megvalósítása, a harmadik pedig az agyvérzéses betegek rehabilitációja. Ha ezt a három részleget működőképesen ki tudjuk építeni, nagyon sok ember életét meg tudjuk menteni. Ami az új onkológiai osztály kialakítását illeti, példakép lehet egész Romániában. Minden kórterem kétágyas, fürdőszobás, sűrített levegővel, internettel van ellátva. Egyszóval biztosítottak a megfelelő körülmények az onkológián kezeltek számára. A másik amit megoldottunk az elmúlt időben, az a kardiológiai osztály átszervezése. Működési területe bővült, teljesen átalakult, ahol ma már nemcsak diagnosztikai, de a gyógyulást is nagyban elősegítő tevékenységet is megvalósítottunk. Műtővel rendelkezünk, jönnek a szívsebészek és az érsebészek is, és angiográf is van Váradon. Négy orvos dolgozik itt, akik megfelelő szaktudással rendelkeznek és végzik a műtéteket. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ma már a váradiaknak, a bihariaknak nem kell elmenniük Kolozsvárra, Temesvárra vagy Debrecenbe kardiológiai műtétre, ezt itt helyben el tudjuk végezni. Azt is elismerésként kell említenem, hogy Váradon végeztek elsőként Romániában trombolózist, tehát nem Kolozsvárott, nem Temesvárott, nem Bukarestben, nem Jászvároson, hanem itt. Mindezt dr. Földes Béla hathatós segítségével sikerült megvalósítani, és nagyban hozzájárult a debreceni Csiba László professzor, hiszen ott képezték ki a kollegáinkat erre a kezelési eljárásra.

Megfelelő struktúra

– Melyek azok a legnagyobb gondok, amelyeket meg kell oldani a következő időszakban, mind a Megyei Sürgősségi Kórházban, mind a Gavril Curteanu Városi Kórházban?

– A megyei kórházban az a probléma, hogy hiába írják ki, hogy sürgősségi kórház, a struktúrája nincs ennek megfelelően kialakítva, hogy csak sürgősségi kórházi feladatot lásson el. Például nem volna mit keressen ott a balneológia, a diabetológia, a dermatológia. Ezek nem sürgősségi ellátást igénylő betegségek. Emiatt lassan-lassan csak azokat az osztályokat tartjuk meg a sürgősségi kórházban, amelyek valóban csak sürgősségi eseteket látnak el. A többi említett osztályt a városi kórházba fogjuk irányítani, amit az elmúlt időben sokat fejlesztettünk. Ha ütőképes orvosi ellátást akarunk biztosítani, akkor nem az érdekeket – mint ez többször is előfordult –, hanem a realitást kell képviselni, és azért úgy szabályozzuk nagyságként is az osztályokat, hogy azok feleljenek meg a valóságnak, a realitásoknak. Úgy kell a dolgokat rendezni, hogy sohasem csak a mára gondoljunk, hanem a holnapra és a holnaputánra is. Amikor az onkológiai osztályt építettük, nem egy gyorsítónak csináltunk bunkert, hanem kettőnek, mivel ha csak egy ilyen gép van, és az elromolna, nem tudnánk tovább folytatni a kivizsgálásokat, ezért szükséges két ilyen készülék. Az, hogy most nem volt pénzünk csak egy gyorsítóra, nem jelenti azt, hogy a város nem tud megvenni egy európai program keretében ezt a készüléket. Ha Isten is megsegít bennünket, és beszerzünk még egy gyorsítót, azt maximum egy hónap alatt be is lehet szerelni. Magát az épületet is nem két emeletre, hanem négyre fejlesztettük, melyre bizonyára szükség lesz majd a későbbiekben. Ez irányú tevékenységünkkel a Bihar megyeiek mellett mi látjuk el Máramaros, Zilah, Szatmár megye betegeit is, egy részt Arad megyéből, de még Temesvárról is érkeznek hozzánk kezelésre.

A megfelelő szakorvos

– Hogyan állnak szakorvosokkal, van elegendő képzett orvos minden részlegre, osztályra?

– Sajnos sokan amikor a kórházakról beszélnek, általában csak a betegek gondjait említi. Ez nagy hiba, mivel egy kórháznak lehet a legmodernebb felszerelése, a legjobban kialakított kórterme, ha nincs megfelelő szakorvos, aki működteti ezeket az osztályokat, akkor semmit sem oldottunk meg. Szakorvosok nélkül kórház sem létezik, ezen a téren is rövid és hosszú stratégiáról van szó. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a jó szakembereket ide csaljuk hozzánk, vagy akik már itt vannak, azokat megtartsuk. Az orvos, ha hivatásának tekinti ezt a mesterséget, akkor azt akarja, hogy minél jobban ismerje a saját mesterségét, s azt a legnagyobb tudással végezze az adott körülmények között. Ha látják azt, hogy olyan kórházakban fognak dolgozni, ahol minden feltételt biztosítanak, jók a munkakörülmények, akkor vonzódnak oda. Ez az egyik feltétel, amit biztosítanunk kell számukra. A másik feltétel, amivel a szakorvosokat ide lehet kötni, az, hogy biztosítani kell számukra egy normális fizetést. Eddig az a szóbeszéd járja, hogy kicsi a fizetés, de nagy a jövedelem. Mi ezt meg szeretnénk szüntetni, és az értékes és jó orvosoknak legyen a tudásuknak megfelelően magas fizetésük. Van egy ilyen kezdeményezés országos szinten, működik egy bizottság, ahol kritériumokat állítanak fel, hogy mit is várnak el egy orvostól. Ezek a kritériumok csak objektív kritériumok lehetnek. Ennek a bizottságnak én is tagja vagyok.

Furcsa helyzet

– Egyetemi klinikaként működnek. Miként van mindez megszervezve, hogy az orvosi egyetem hallgatói itt a kórházakban tanulják is meg az orvosi „mesterséget”?

– Tulajdonképpen elég furcsa az a helyzet, ami ezen a téren történik. Én egyetemi oktató, lektor is vagyok. Azt tudom, hogy mi mindent elkövettünk annak érdekében, hogy az egyetemisták legyenek minél magasabb szinten kiképzettek, de az egyetem nem tesz meg mindent, hogy a kapcsolat köztünk konstruktív legyen. Egy példa! Az egyetem évek óta semmivel sem járul hozzá a kórház fejlesztéséhez, ami természetesen számunkra semmiképpen sem elfogadható. A törvény azt mondja, az általunk végzett oktatás lehet ingyenes, de lehet fizetni is érte. No de, az egyetem kap pénzt a diákok oktatásáért, de a város nem vesz el tőlük pénzt. Mi próbálkoztunk, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ezzel a képzéssel az egyetemet segítsük, hiszen az nem működhetne egyetemi klinikai kórházak nélkül, ezzel mi tisztában vagyunk, ez nem kérdéses számunkra. Az egyetemen van egy orvosi fizikai szak, mely nagyon fontos helyet foglal el a radioterápiában. Minden ilyen központnak kell, hogy legyen egy fizikusa. Minden kórháznak kell legyen fizikusa, itt Váradon mindent, ami CT, röntgen, gyorsító, rezonancia, minden, ami létezik a kórházakban, erre egy orvosi fizikus kell felügyeljen. Mi nagyon támogatjuk ezt a képzést, hiszen jelenleg csak 15 végzős van ezen a szakon, de legalább 400–500-ra volna szükség. Ez kötelező mindenki számára; ha nincs ilyen szakember, ezeket a műszereket (CT, röntgen, gyorsító) nem szabad működtetni. Nem mindegy az, ha valaki csak könyvből ismeri mindezt, vagy alkalma van arra, hogy ezt működésben is tanulmányozza. Mindezek után, amit itt most felsoroltam, normálisnak tartanám, hogy az orvosi egyetemnek be kellene látnia, hogy a kórházak működését a jövedelmükből támogassák. Az utolsó hét évben egy lejt sem kaptunk az egyetemtől. De mivel a városnak szüksége van arra, hogy orvosi egyetem működjön, ezért biztosítjuk, hogy az orvosi szaktudást itt elsajátítsák.

– Hány ággyal rendelkeznek a nagyváradi kórházak?

– Pontosan meg tudom mondani: összesen 1914 ágy áll a betegek rendelkezésére. Azt tudni kell, hogy 60 százaléka a betegeknek, akik Váradon kezelnek, a megye különböző vidékeiről származnak, csak 40 százaléka váradi lakos. Mi a nagyváradi Helyi Tanács támogatását élvezzük, a Bihar Megyei Tanácstól két év óta nem kapunk semmiféle támogatást, két éve nem kapunk egy lejt sem a megyétől. Mi akartuk, hogy a kórházak a helyi hatósághoz tartozzanak, mivel az illető helyi szerv tudja azt a legjobban, miért és mit kell tenni az egészségügy terén is. Akármilyen változást is akar is egy miniszter, vagy maga a minisztérium, azt a helyi hatóságok hozzájárulásával lehet csak megtenni. A minisztériumnak is ugyanaz az érdeke, mint nekünk, hogy minél kevesebb probléma legyen az egészségügy terén. Mi büszkék vagyunk arra, hogy vannak olyan dolgok, amiket mi elgondoltunk Váradon – nem csak elvileg kimondtuk –, és meg is valósítottuk, és ha érvényesült ez a stratégia, akkor azt fel lehet használni, meg lehet valósítani az egész országban. Büszkék vagyunk arra, hogy még 2008-ban mi indítványoztuk az egészségügyben a decentralizálódást, ki voltunk jelölve, hogy mi próbáljuk ki, nézzük meg, hogy működik-e az elképzelés, vagy nem. Rá két évre az egész országban elindult ez a folyamat. Mivel nálunk mind a két kórház a helyi tanácsnak van alárendelve, mi megvalósítottuk azt az elvet, hogy a kórházak közül az egyik sürgősségi, a másik kezelési feladatokat lát el. A kórházak nem konkurensek kell legyenek egymással. Az egy nagy butaság, hogy mind a két helyen fejlesztjük ugyanazt, inkább csak az egyik kórházban, de az aztán jó is legyen. Kell egy egységes gondolat arra, hogy mit kell tegyen a sürgősségi kórház, és mit kell tegyen a kezelési kórház.

– Az Egészségügyi Pénztárral milyen a kapcsolatuk?

– Velük mindig is probléma van, ami főleg abból indul ki, hogy sohasem lesz elég pénz az egészségügyben. Mi elértük azt, hogy amikor készülnek a szerződéskötések a biztosítóval, mindenféle kért számítási formulákat elvégeznünk. De hiába van nekünk egy elképzelt, jogilag alátámasztott előkészített szerződéstervezetünk, ha csak az országos közepes eredmény figyelembevételével kapjuk az összegeket. Szeretnénk egyszer elérni, hogy a mi reális számításaink alapján kapjuk meg a szükséges pénzösszegeket a biztosítótól.

Dérer Ferenc