"Csodálatos dolog otthon lenni"

Talán a címben foglalt megállapítás jellemzi legjobban, miről kíván szólni a Várad folyóirat legújabb kezdeményezése, melynek keretében Érmihályfalva mutatkozott be szerda este a Bábszínházban.

A Bábszínházban egybegyűlteket üdvözlő Szűcs László, a Várad folyóirat vezetője bevezetőjében elmondta: egy olyan "kísérletnek" vagyunk tanúi, melynek során bemutatkozik kulturális életének szemszögéből egy település a váradi publikumnak, s ha a kísérlet sikerül, akkor másokkal is lehet folytatása, ha nem, akkor módosítanak a koncepción. Nos, így visszatekintve megállapíthatjuk, hogy az első bemutatkozó, Érmihályfalva sikerrel ugrotta meg az akadályt, sőt, azt a bizonyos lécet nem is hagyta alacsonyan. Megtudhattuk még, hogy maga az ötlet akkor fogalmazódott, amikor a Várad tagjai író-olvasó találkozón voltak a városban, ám a "visszahívás" már nem korlátozódott ugyancsak írók és olvasók találkozójára, hanem kiterjesztették képzőművészekre, táncosokra, sőt, a gasztronómiára is, kizárva ugyanakkor mindenféle politikai felhangot.

Színpadi beszélgetések

Elsőként Nyakó József polgármestert szólította a színpadi beszélgetőtársnak Szűcs László. Az elöljáró mesélt arról, hogyan "merült el" a kutúra, a művélődés világában már akkor is, amikor azért esetleg még házkutatás is járt, s hogyan igyekszenek őrizni a lángot manapság. Sillye Judit költőt és id.Szilágyi Ferenc költő-író-képzőművészt az alkotási folyamatokról, a gondolatok megfogalmazásáról faggatta. Kovács Rozáliát a helytörténészi munka "időutazásáról", Bíró Károly klubelnököt az Érmellék 2009 Fotóklub tevékenységéről kérdezte. Szalai Ilona a városi könyvtár, illetve az abban "megszületett" Marcsó József Alkotókör életéről beszélt, míg Boros József tanár-színjátszó-költő azt boncolgatta, miként lehet valaki nagyváradiból érmihályfalvivá, amikor inkább a fordított folyamat a jellemző. Rencz Csaba, lapunk helyi újságírója a munkája és a kulturális élet között összekapcsolódásról, illetve a helyi honlap szerepéről beszélt. A beszélgetéseket a Nyíló Akác néptánccsoport két párjának mezőségi, szilágysági és dél-alföldi táncai színesítették, a költők verseiből Boros József, Boros Emőke és Szabó János, a Móka színjátszó csoport tagjai szavaltak, utóbbi kettő egy-egy dalt is előadott. A háttérben a fotóklub tagjainak felvételeiből összeállított film pergett.

Ízes bemutató

A házigazda és a polgármester mondott zárszót a mintegy két órás bemutatkozás végén. Nyakó József azért még hozzátette, hogy nem csak a lélek és a szellem épülésre, de a test örömeire is gondoltak, hiszen Oláh Imre hentes-mészáros, sok gasztronómiai verseny győztese a műsor ideje alatt asztalt terített az előcsarnokban disznótoros finomságokból, aminek jóféle pálinkával lehetett megvetni az ágyát, majd borral lehetett leöblíteni. Csak a találkozó idején rögtönzött kiállítást lehetett megtekinteni ugyanott fotókból, festményekből, plakettekből, faragványokból, üvegre festett alkotásokból. Közben pedig régi ismerősök, elszármazottak, egymást rég látott barátok örültek egymás társaságának, még hosszasan beszélgetve.