Tanulmányok a margittai fazekasságról

A Partiumi füzetek 76. számaként jelent meg a margittai fazekasságot bemutató kötet, melyet pénteken este, a nagyváradi Lorántffy központban mutattak be, ünnepélyes keretek között.

Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, külön Biró Rozália szenátort és Szabó Ödön parlamenti képviselőt. Nagyváradi és partiumi magyar kultúránk gyöngyként csillogó alkalmain látjuk azokat, akik becsülik és értik azt, amit a magyar kultúra ünnepén érteni kell, mondta Biró Rozália, aki felszólalásában kihangsúlyozta azoknak a tudásukat és erejüket adó személyiségeknek a szerepét, akiknek munkája révén megszületnek ezek a kiadványok. Ez a kiadvány jó példa arra, hogy mekkora értékek birtokában vagyunk és milyen emberi értékek vannak közöttünk. Kulturális kincsünk nagy lehetőség számunkra, de egyben felelősség is, hogy hogyan tudjuk megbecsülni. Fontos, hogy fel tudjuk kelteni a fiatalok érdeklődését a kultúra iránt, hogy lássák, hallják és maguk is igényeljék.

Emlékplakett

Mindig ott van a lehetőség, hogy a közösségnek adjunk valamit, folytatta Biró Rozália, átadni az öröklétnek azt, ami egyébként halandó lenne. A jelenlévő Stadler klarinét együttesre utalva elmondta: e fiatal kvartett tagjainak munkája nyomán, a zene ütemére a lélek megnyílik, be tudja fogadni azt, ami itt megérinti, és gyümölcsöző fává válik ez bennünk. Nagyvárad gazdag, mert olyan emberei vannak, akikért érdemes itt lenni. „Legyen erőnk és bölcsességünk, hogy a gyermekeinket is megtanítsuk minderre” – tette hozzá.

Ezt követően Dukrét Géza díszoklevelet és emlékplakettet adott át Péter I. Zoltán helytörténésznek, a társaságban kifejtett húszéves tevékenységének elismeréseként, majd bemutatta a három részből álló kötetet. Külön szólt a három szerző - Emődi János, Wilhelm Sándor, Sándor Mária – tanulmányáról és mindegyik ismerettőt követően maguk a szerzők is ismertették munkájukat.

Kutatómunka

Emődi János elmondta: helytörténész révén régi anyakönyveket tanulmányozott, így szerzett tudomást arról, hogy egykor milyen sok fazekas volt Margittán. Abba is hagyta eredeti munkáját és kiírta azoknak a nevét, akiknél a fazekasság volt megjelölve mesterségként. Szó esett arról is, hogyan sikerült hosszas várakozás után egy XVII. századi kerámia selejt gödörre bukkannia és milyen eredményekkel járt a kutatómunka.

Az ünnepség a Stadler klarinét együttes fellépésével folytatódott – a rendezvény különböző momentumaiban felcsendülő Mozart divertimentók valódi ünnepi hangulatot biztosítottak.

Később Wilhelm Sándor szólt kutatásairól, kiemelve a gyökereink felkutatásának fontosságát. A berettyóújfalui Sándor Mária vetítéssel egybekötött előadása során nyolc gyűjtemény tanulmányozásának eredményeiről számolt be. A jelenlévők megtudhatták, mi a dikonikus forma, amely egyedül a margittai fazekaknál jelenik meg, milyen mintákkal díszítették a köcsögöket, szilkéket, bögréket, csuprokat, kancsókat és egyebeket az egykori margittai mesterek.

Végül Dukrét Géza virágcsokrot adott át Sándor Máriának és Biró Rozáliának, majd vendégségre hívta meg a jelenlévőket a központ alagsorába, ahol a három szerző dedikálta is a köteteket.

Neumann Andrea