Kommunikálás a családokban

Nagyvárad- Az idei tanévben először, összességében harmadjára szervezték meg a Szülők iskolája összejövetelt a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumban. Tanulságos előadások hangzottak el.

Kedd délután a tanintézet kápolnájába az V-VIII. osztályos diákok szüleit várták a szervezők. A megjelenteket Szabó Ervin spirituális köszöntötte, aki arra hívta fel a figyelmüket, hogy a gyermekek lelki fejlődése szempontjából mennyire fontos az együttműködés az érintettek közt.

Ezt követően Gazdag Orsolya iskolapszichológus tartott előadást a kommunikációról, arról, hogyan tudnak a szülők akadálymentesen, minél hatékonyabban beszélgetni gyermekeikkel. Hangsúlyozta: mennyire lényeges, hogy egy családban nyíltan beszéljenek mindenről. Vannak témák, melyekről könnyebben, másokról nehezebben lehet tárgyalni, de egy szülőnek mindenképpen érdeklődnie kell aziránt, hogy mit gondolnak, mit éreznek, mitől félnek a gyermekei, illetve mi foglalkoztatja őket, mert így könnyebben tudnak tanácsokat adni a döntéshozatalban. Gátat jelenthet a kommunikációban az általánosítás, ha a gyereket kritizáljuk, nem a viselkedését, ha felidegeskedünk, a gyereket hibáztatjuk, fenyegetjük, veszekedünk vagy ironizálunk vele, feltételezünk vagy kitalálunk dolgokat. Ezzel szemben a pozitív kommunikációs módszerek közé sorolható, ha pontosan meghatározzuk beszélgetésünk okát, ami zavar bennünket és körülírjuk a témát, egyetlen magatartási problémát hozunk szóba, a jelenre összpontosítunk, és nem a múltra, elmagyarázzuk gyermekünknek, hogy a viselkedése milyen érzéseket váltott ki belőlünk, ellenőrizzük, hogy megértette-e azt, amit közölni akartunk vele, bátorítjuk, hogy fejtse ki a saját álláspontját, véleményét. Egyszerű nyelvezetet használunk, és kérdéseinkkel elősegítjük a válaszadásait, elmeséljük neki az ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat. Emellett olyan beszélgetési környezetet teremtünk, hogy a gyermek jól érezze magát, megpróbálunk rájönni, mi érdekli őt igazán, megértőek vagyunk vele és türelmesek, a tartalomra összpontosítunk, nem a formára.

A szakember arra is kitért, milyen szülőtípusok vannak: autoriterek (terveznek, büntetnek, kritizálnak, szabályokat állítanak fel), túl védőek (minden helyzetben támogatják a gyermeküket, túlságosan féltik őt), következetlenek (egyik pillanatban túlzottan felügyelnek gyermekükre, a másikban magára hagyják), érdektelenek (nem ellenőrzik vagy óvják gyermeküket, hagyják, hadd boldoguljon egyedül), demokratikusak (kellőképpen ellenőrzik gyermeküket, de azért segítenek neki abban, hogy önállóvá váljon, sokat beszélgetnek vele).

Kapna-e szállást?

Tari M. Böbe nővér ugyanezt a témát folytatta, csak vallásos megvilágításban. Kiindulópontnak azt a közismert történetet választotta, hogy szállást keresett magának a szent család, de senki sem akadt, aki befogadta volna Máriát és Józsefet. Vajon ha az Úrjézus kopogtat a mi szívünk ajtaján, mi beengedjük-e őt?- kérdezte. Megjegyezte: napjainkban is sokan szenvednek időhiányban, lefoglalnak bennünket a mindennapi gondok, és megfeledkezünk Istenről, a szeretetről, pedig fontos, hogy részt vegyünk a gyermekek nevelésében, ne csak pénzhozók legyünk. Úgy fogalmazott: mindenkinek tudatosítania kell, hogy a család, a házastárs, a gyermekek a legfontosabbak és a legértékesebbek, ők kell legyenek az első helyen.

Ciucur Losonczi Antonius