Beszélgetés a világhírű rendezővel

Vlad Mugur a hazai színházi élet egyik kiemelkedő személyisége, aki mind emberi, mind művészi tekintetben jelentős mértékben befolyásolta a színházművészet világát. Mivel egy időben a Kolozsvári Állami Magyar Színház arculatát formálta, nem csodálkozhatunk azon, hogy a jelenlegi vezetőség róla nevezte el azt a díjat, amit immár második alkalommal kiosztanak.

December 14-én a Kolozsvári Állami Magyar Színház Stúdiótermében Tompa Gábor igazgató-főrendező, valamint Visky András művészeti igazgató drámaíró, egyetemi tanár, szépszámú közönség előtt beszélgetett Andrei Şerban rendezővel életutjáról, a színházi élet rendkívül színes, ennek következtében változatosan izgalmas, figyelmet lekötő eseményeiről.

Andrei Şerban három olyan nagysikerű előadást rendezett a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, melyek bemutatásuk óta a színház repertoárján vannak, és nagy elismeréssel fogadta őket a közönség és a szakma egyaránt. Andrei Şerban 2007-ben a Ványa bácsit, 2010-ben a Suttogások és sikolyok-című előadást, majd 2012-ben a Hedda Gablert állította színpadra. A Ványa bácsi, valamint a Suttogások és sikolyok című előadás elnyerte az év legjobb előadásának járó UNITER- díjat, amit a Bukarestben megrendezett gálaesten adtak át.

A színház Művészeti Tanácsa 2010-ben a Suttogások és sikolyok színreviteléért ítélte oda a Vlad Mugur- díjat Andrei Şerbannak. A díjjal azoknak a művészeknek a munkáját ismeri el a Kolozsvári Állami Magyar Színház, akik nem a tagjai társulatnak, de kiemelkedő művészi munkájukkal hozzájárultak az intézmény művészeti céljainak megvalósításához.

Andei Şerban 70 éves. Valóban nagyon sikeres pálya áll mögötte, amit bizonyít az is, hogy a világ számtalan nagyhírű színházában rendezett, örökségül hagyva azt, amit, mint rendező vall a színházzal kapcsolatban.

Mint valódi színházi rendező pontosan tudja, a hallgatóságot nem szabad becsapni. A közönségnek minden alkalommal a maximumot kell nyújtani. Talán ennek is volt köszönhető az a feszültség, ami rajta érződött a beszélgetés megkezdése előtt. A beszélgetés azért is volt érdekes, mert a beszélgető partnerek pontosan tudták, melyek azok témák, amik a jelenlevőket érdeklik és lekötik. A jó 2 órás beszélgetés kellemes hangulatban fedte fel mindazokat az eseményeket, amelyeket a szereplők megéltek, milyen volt az életútjuk. A teljesség igénye nélkül talán annyit lehetne „elcseppenteni”, hogy Andrei Şerban értelmiségi családból származik, apjának fontos funkciója volt a Királyi Bankban. Édesapja George Şerban neves fotós lett, amelyet nemzetközi elismerések, díjak igazoltak. Édesanyja tanárnő volt.

Egyetemi tanulmányait a Bukaresti Színház és Filmművészeti Egyetemen végzi. 1969-ben a Ford Alapítvány ösztöndíjasaként megy az Amerikai Egyesült Államokba. Csak a rendszerváltozás után tért vissza Romániában.

Az elmélyült szakmai felkészültség, melyhez nagy segítséget adott a tehetség, a kulturális környezet, melyben tanult, tevékenykedett, hozzájárult ahhoz, hogy a nemzetközi, a hazai színház élet egyik meghatározó személyisége legyen. A felgyűlt tapasztalatok átadása nem csak szóban, hanem írott formában is megvalósul.

A rendkívül tartalmas baráti, szakmai beszélgetés mesterien fordult át könyvbemutatóvá.

Az est fénypontja azért még is az volt, amikor Tompa Gábor Andrei Şerbant, Helmuth Stürmer porcelánból készült, különösen értékes műtárgyával ajándékozta meg kiemelkedő munkájáért, ami a Vlad Mugur- díjat fejezi ki.

Szerintem talán egy kicsivel többet kellett volna beszélni arról a színjátéki formáról, ami a diktatúra évtizedeiben épp a bukaresti színházi berkekben fogalmazódott meg, kidolgozván egy olyan színházi nyelvezetet, megnyilvánulási formát, játékstílust, mely alkalmas volt arra, hogy elmondja mindazon kételyeket, amiket a rendszerről gondoltak a bukaresti színművészek.

A beszélgetés legértékesebb eleme Andrei Şerban véleménye mindazon irányzatokról, melyek befolyásolták a hazai és világ színházait.

Nemcsak egy nemzetközi hírű rendező életútja bontakozott ki, de a közönség betekintést nyerhetett a mai modern színház világába is.

Csomafáy Ferenc