Katolikus imák és emlékezés

Nagyvárad- A hagyományoknak megfelelően november 1-jén délután 3 órakor a Rulikowszki-temető Steinberger-kápolnájánál imádkoztak elhunyt szeretteikért Nagyvárad katolikus papjai s hívei közösen.

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Az egybegyűlteket Láber Ferenc atya köszöntötte, aki arra hívta fel a figyelmet: Mindenszentek délutánján felekezetre való tekintet nélkül kimegyünk a temetőbe, hogy emlékezzünk azon szeretteinkre, rokonainkra, ismerőseinkre, akiket a könyörtelen halál elragadott mellőlünk. Felkeressük sírjaikat, gyertyákat és mécseseket gyújtunk, virágokat és koszorúkat helyezünk el. Odaállunk, és emlékezünk talán a szülőkre, akiknek Isten után az életünket köszönhetjük, akiktől sok szépet és jót kaptunk, tanultunk, akik sokat dolgoztak, küszködtek azért, hogy biztosítsák a mi előremenetelünket. Emlékezünk esetleg hitvestársunkra, felelevenítjük a vele közösen átélt élményeket, az együtt eltöltött évtizedeket, az egymás iránt tanúsított hűséget, kitartást. Emlékezhetünk testvéreinkre is, miközben felidézzük gyermekkori élményeinket, a hajdani csíntevéseket, és emlékezhetünk elveszített gyermekünkre is, szemünk fényére, szomorúsággal és fájdalommal telve feltéve a kérdést: miért vette el tőlünk Isten?

Lelkiismeret furdalás

Végül, de nem utolsósorban, amikor kimegyünk a temetőbe, és megállunk valamelyik sír előtt, talán erőt vesz rajtunk a lelkiismeret furdalás, arra gondolva, hogy elhunyt szeretteinket megbántottuk egy-egy meggondolatlan szóval vagy tettel, nem alkalmaztunk velük szemben megbocsátást, toleranciát vagy elég türelmet. Ezen mulasztásokat halandó emberként nincs módunk pótolni, egy dolgot azonban tehetünk: imádkozhattunk értük, és kérhetjük Istent, hogy nyissa meg számukra is az örök boldogság kapuját- hangsúlyozta a tisztelendő.

Ciucur Losonczi Antonius