Egy klasszikus háromszoros kifordulása

Petőfi Sándor eposzparódiáját A helység kalapácsát mutatta be szerda délután Kifordulás címmel Molnár Bence színművész.

A magyar nyelvet tanuló fiatalok számára talán semmi sem jelent olyan kellemes kötelezettséget, mint A helység kalapácsának az elolvasása, hiszen Petőfi Sándor szövege egy remekbe szabott eposzparódia, briliáns, bravúros és rendkívül kacagtató nyelvezete és a mulatságos történet szinte azonnal az olvasó kedvencévé avatja a művet. Petőfi Sándor géniuszának egyik bizonyítéka a százharminhatezer közül, hogy az 1844-ben írt szöveg 2013-ban is rendkívül élő, nyoma sincs rajta avittságnak, porosságnak. A helység kalapácsának posztmodern értelmezésére vállalkozott Molnár Bence, aki egymaga adta elő a művet szerdán délelőtt a Mihai Eminescu Főgimnáziumban, délután a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók-termében, csütörtökön koradélután pedig a Szacsvay Imre Általános Iskolában. Én a PKE-n bemutatott előadást láttam.

Kifordulások

A színész a négy énekre osztott mű első három énekét játszotta el addig a pontig, amikor Fejenagy a kovács, azaz a helység kalapácsa a falu kocsmájába betoppanva megpillantja, amint a lágyszívű kántor éppen szerelmet vall az ő szíve választottjának, Szemérmetes Erzsóknak. Itt aztán meglepő fordulatot, mintegy kifordulást vesz az előadás, hiszen Molnár Bence elölről kezdi a darabot, csak a klasszikus, tizenkilencedik századra jellemző figurák helyett más, mai korra utaló jellemeket farag Fejenagyból, a lágyszívű kántorból, Haranglábból, a ravasz lelkületű egyházfiból és vitéz Csepü Palkóból. Amikor pedig történet ismét elért a konfliktus csúcspontjához, azaz a lágyszívű kántor lelepleződéséhez, akkor következett a harmadik kifordulás, azaz ismét kezdődött a történet elölről, amelyben a szereplők ismét új karaktert kaptak Molnár Bence alakításában. A színész bravúros teljesítményét segítette Petőfi halhatatlan szövege is, amit kedvére hajlíthatott, alakíthatott az előadó. Ebben a vonatkozásban kiemelhető a lágyszívű kántor szerelmi vallomása, amit rapstílusban adott elő Molnár Bence olyan ritmikai és szövegmondási bravúrral, hogy az volt a benyomásom, hogy nem egy több mint százötven éves szöveget, hanem egy tegnap született rapslágert hallok. A harmadik kifordulás eljátszása után következett a kocsmai verekedés jelenete, ezzel zárult Molnár Bence egyszemélyes előadása. A sikeres előadást rövid közönségtalálkozó követte a PKE-n.

Pap István