Belső imamód – megnyílni a valóságra

Nagyvárad - A szemlélődő imamódról, a meditációval kapcsolatos tapasztalatairól vallott Mustó Péter jezsuita szerzetes, Csendben születik az élet című könyvének pénteki bemutatóján, a Posticumban.

A könyvbemutató során Hári Ildikó iskolanővér, a könyv szerkesztője intézett kérdéseket a könyv szerzőjéhez, közben részletek is elhangzottak a több évtized meditációjának tapasztalatait összesűrítő könyvből. Már kisgyerek kora óta a szavak mögötti csend érdekelte, az imának a belső terét kereste. „Amikor jezsuita, majd később pap lettem, az imának ezt az egyszerűségét, rendjét elvesztettem. Nyugtalan lettem. Ifjúsági lelkészként szép imákat készítettem, de nem vettem magamnak az időt, hogy az imán átvergődjek, lelkigyakorlatokat sem végeztem. ” - mondta az atya. A bajba jutottakkal, nyomorultakkal folytatott munka során arra jött rá: „nem megy a dolog, ha közben saját magammal nem vagyok rendben”.

Megnyílás

Jálics Ferenc atya vette rá a szemlélődő ima gyakorlására, évekbe telt, míg meggyőzte, hogy „bírja ki magát a saját bőrében”. A gyakorlat az embert kivezeti abból az állapotból, amikor el van merülve saját érzelmeibe, bajaiba. „A meditáció nem önmagunkba tekintés, nem befelé nézés, hanem megnyílás. Irányultság a valóság felé, amely körülvesz, amelynek része vagyok. És nem a középpontja” - hangzott el. S hogy miért jobb a valósággal bíbelődni, mint azzal, ami éppen leköt minket? „Nem szerettem volna az életemet olyan alapokra fektetni,melyek csak vigaszt nyújtanak, vagy csak képzelődésből állnak. Szerettem volna mindennek utánajárni, megnézni, hogy amit képzelek, mennyire felel meg az élet realitásának. Fontosnak tartom a kételkedést, még ha a kételkedés fájdalmas is”.

A belső imának nem az a feladata, hogy kiiktassa azt, ami zavar, hanem az, hogy ne szippantson be bennünket az, ami nehéz számunkra. Fárasztó, ha csak magunkhoz van közünk, de ha észrevesszük, hogy csak magunk körül forgunk, már kiléptünk önmagunkból. „A meditáció során észrevesszük, ami bennünk történik – de más ránézni valamire, és más azzal foglalkozni, abba belebonyolódni. Ez utóbbi esetben meg akarjuk változtatni azt, amivel foglalkozunk. Nem akkor vagyunk összeszedettek, ha magunkkal foglalkozunk, ha önmagunk körül forgunk, hanem akkor, ha a valóságra figyelünk. Ha éberen elidőzünk, befogadásra készen.” A csend pedig a legjobb módja annak, hogy rájöjjünk, valóságban vagyunk-e, vagy ámítjuk magunkat. Belső csendre van szükség ahhoz, hogy meghalljuk, Isten mit értet meg velünk. „Légzésemben, testemben, a bensőmben rezdülő hangban, testi-lelki valóságomban éltet és teremt engem az Isten. Itt találkozom az élettel magával. Itt, ahol létemet közvetlenül megtapasztalom. Itt a valóságos Isten működik, nem egy képzeletbeli, egy feltételezett, hanem az, akitől az életet minden pillanatban kapom, akitől jön a növekedés, az életerő, a gyógyulás”.

Elismerés

A könyvbemutató után egy kétnapos lelkigyakorlat következett, melynek során az atya bevezette a jelenlévőket a belső imamód gyakorlásába, vasárnap pedig szentmisét celebrált a Posticum kápolnájában.

Mustó Péter jezsuita szerzetes 1935-ben, Derecskén született. Filozófiai tanulmányait Franciaországban, teológiai tanulmányait Frankfurtban végezte, 1963-ban szentelték pappá. 1965 és 1977 között Münchenben volt ifjúsági lelkész. 1979 és 1991 között a kolumbiai misszióban dolgozott, ahol szegényekkel, bajban lévőkkel foglalkozott. Mustó Péter és Jálics Ferenc jezsuita szerzeteseket nemrég tüntették ki a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével a lelkigyakorlatos kultúra megteremtéséért és a lelki gyógyítás terén kifejlesztett egyedülálló módszer kidolgozásáért és elterjesztéséért.

Neumann Andrea