Juhász Erzsébet

Szomorú szívvel emlékezünk a szeretett feleségre, édesanyára, JUHÁSZ ERZSÉBETRE (Bihar), aki ma hat hónapja búcsú nélkül távozott közülünk.

„Ne állj meg sírva nyughelyem előtt, Ne hidd, hogy alszom, hogy ott sem vagyok. A halkan fúvó szellőben találsz meg, És a hóban, mely gyémántként ragyog. Vagyok a napfény érett búzatáblán, Őszi eső, mely gyengéden alászáll. Ha kora reggel egyszer arra ébredsz, Hogy madárraj száll arra szárny suhogva, Ha szíved csendes éjben engem érez, Én sugárzom rád, csillagként ragyogva. Ne állj hát sírva nyughelyem előtt. Emlékezz rám, és a halál nem vesz rajtam erőt!” (Greg Schreiner) Emléke legyen áldott, pihenése csendes! A gyászoló család.