Beszédes, szembetűnő épületek

Új észtországi épületek képeit állították ki a nagyváradi Vizuális Művészetek Galériájában. A kiállítás egyike a Bihar és Hajdú-Bihar megyei Építészeti Kamarák közös rendezvényeinek.

A kiállítást Budapesten, Rómában, Liszabonban, Londonban, Moszkvában és Párizsban is bemutatták, nemrég Debrecenben volt megtekinthető, az utolsó állomás pedig Nagyvárad. Amint Angela Lupşea, a Bihar megyei Építészkamara képviselője elmondta, egy tavalyi meggyezés szerint mindkét megye - Bihar és hajdú-Bihar - megosztja a másikkal az ilyen jellegű eseményeket; így történt, hogy Debrecenből a kiállítás Váradra is elkerült. Radics Beatrix, a Hajdú-Bihar megyei Építészkamara képviselője hozzátette: a kiállításon nem csak jó példák láthatók. A posztszocialista kisállam építészete hirtelen indult fejlődésnek, 2000 és 2008 között rengeteg új épület jelent meg, s ezek nem feltétlenül illeszkednek be környezetükbe. Az észtek álma az volt, hogy nyugatias nagyvárosokban dolgozzanak, de kertes házban éljenek – az erre való törekvésük végül oda vezetett, hogy széttöredezett, elüzletiesedett, szociális tekintetben egysíkú városaik lettek, ahol kevés tér jut az eszmecserének, tevékenykedésnek, vagy egyszerűen a létezésnek.

A kiállítás pozitív és negatív példákat egyaránt bemutat - a személytelen irodaházak, szupermarketek és katalógusotthonok mellett számos figyelemre méltó és a környezetével párbeszédet folytató építészeti alkotást is találhatunk. „A tárlatnak nem célja, hogy hiánytalan képet adjon az építőipar helyzetéről, inkább olyan objektumokat kíván elhelyezni az építészet térképén, melyek valamilyen okból beszédesek és szembetűnőek” - tette hozzá Radics Beatrix. A megnyitón részt vett Ramona Novicov műkritikus is, valamint az Építészek Rendje részéről Paul Sas és Octavian Mut.

A teljes tárlat jóval nagyobb, maketteket és felújított műemlék épületeket is bemutat, azonban ezek elhozatalára nem volt lehetőség. A nagyváradiak 50-60 tablót tekinthetnek meg: egy részük csupán tervrajz – mely időközben meg is valósult – egy részük pedig már létező épületek képei. Többek között régi és új észtországi lakónegyedek, „álomotthonok”, modern munkakörnyezetek, szabadidős terek tekinthetők meg a kiállításon.