Mindenkinek jó a művésztelepen lenni

Néhány évvel a rendszerváltozás után Élesden hozott létre művésztelepet tíz-egynéhány fiatal alkotó, akik nyaranként azóta is együtt dolgoznak, s rendszeresen közösen is kiállítanak.Immár tizenhét éve.

Tizenhét évvel ezelőtti idő, mikor a Magyar Képzőművészeti Egyetemen másodéveseinek egy csoportja időt és helyet keresett a bennük élő képek megfestésére, faragására és a választás a Sebes-Körös menti Élesdre esett .Ebben nagy szerepe volt annak, hogy öten közülük a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum hallgatói voltak korábban, majd Budapesten folytatták tanulmányaikat, valamint az a tény, hogy egyikük Bodoni Zsolt szülei éppen itt éltek, s ez megkönnyítette, hogy néhány nyári hétre tetőt kapjanak a fejük fölé, munkájukhoz pedig némi támogatást. Tizenhét éve folyamatosan megszerveztük az élesdi alkotótábort, mondja Balázs Imre Barna festőművész.Évente minimum 3-4 hetet töltünk Élesden. Idén folyamatosan kilenc művész dolgozott a táborban, voltak azonban olyan alkotók, akik keveset időre tudtak csak kijönni.A festők közül az idei tábor állandó lakói Kovács Lehel, Kalicka Petricia,Kovács Kitty,Szabó Attila, Bugovits Anikó,Szakszon Imre festők, Gál Katalin grafikus és Orbán Előd szobrász volt.A műhelyek az iskola volt internátusában voltak kialakitva, a szállás a katolikus egyház egykori iskolájában volt berendezve.A napi programunk munkából állt, este közös főzés , beszélgetésre került sor.Egy baráti közösség, melynek tagjaiban az életkoron túl részben az a közös , hogy kötődnek a tájhoz, a tágabb értelemben vett Erdélyhez, részben az, hogy egyszerre törekednek a tradíciók megújítására és a hely szellemének megismerésére, megismertetésére. Természetes egyszerűséggel, önmagából építkezve alakult ki a társaság, emberi-szakmai közösség, talán gyorsabban és kiszámíthatatlanabbul, mintsem értelmezni lehetett volna, vagy a jövőjét megjósolni.Az akkori egyetemisták ma már a kortárs magyar művészeti élet egyre rangosabb képviselőinek számítanak.Sokan közülük befutott művészek, alkotásaik Európa nagy galériáiban kerülnek bemutatásra.

A közös tábor, a tény, hogy egymás mellett dolgozhattunk motiváló erő számunkra , mindig egy kis plusszal tértünk haza, ami a további alkotásainkra hatással van, folytatja Balázs Imre Barna. Mivel sokan már családot alapitottunk, igy nem mindig sikerül az, hogy az egész periódust itt töltsük. Lassan mi is öregszünk, úgy éreztük fiatalitani kell, ezért új embereket is meghivtunk a táborba, amit sikernek könyvelhetünk el. Legutóbbi közös kiállitásuknak idén január és április között Zóna cimmel a debreceni MODEM adott helyet, ami a művésztelep legutóbbi öt évét összefoglaló nagyszabású tárlata volt.A kiállitott műveket a kritikusok igy jellemezték: a kiállitott munkákon keresztül mintha csak kifejezetten annak a régiónak az ellentmondásos állapotait kívánná felmutatni, amelyben élünk, a posztszocialista társadalmak máig be nem gyógyult sebeit, a táj, a város, a benne élő közösségek, az ezeket alkotó emberek máig élő sérelmeit orvosolandó. De kik is a tábor támogatói ?, teszem fel a kérdést. Szomorúan hallom a választ: a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap és Szabó Eszter mecénás, román oldalról pedig Bodoni Istvánon kivűl kevesen törődnek a Művészteleppel, pedig alkotásoikon keresztül nemcsak a település, a régió, de az egész Kárpát- medence hirnevét öregbitik.A Művésztelepen készült alkotásokat az élesdi könyvtár kiállitótermében tekinthette meg a nagyérdemű.