Híres női pilóták

2013-ban jelent meg Sorin Turturică „ Aviatoarele României” című könyve, melynek alcíme „Din înaltul cerului în beciurile Securităţii (Románia női pilótái. Az égbolt magasságából a Szekuritáté pincéibe).

Kolozsváron a könyvet a Hadsereg Házában, a Fegyver-teremben mutatták be. A szerző az ország első női pilótáinak rendkívül érdekes, különös, izgalmas életét mutatja be. Betekintést nyújt a pilóta élet titkaiba. Izgalmas személyiségekről ír.

A szerző, aki egyébként hadtörténettel foglalkozik, figyelemre méltó levéltári kutatásokra támaszkodva, naplókat, emlékiratokat tanulmányozva, rendkívül olvasmányos stílusban tár fel egy olyan kort, amely nélkül a jelen nem lenne olyan, amilyen. A repülés hőskorával foglalkozik, melyben az elhivatottság, mondhatni hősies megszállottság, domináns tényezővé lépett elő. Ami nélkül egyetlen ország repüléstörténete sem létezik. A hazai repüléstörténet irodalmát uralja.

A zsebbe (20x13 cm) simuló, 210 oldalas, 52 képpel, illusztrációval színesített alkotás egyébként is izgalmakban bővelkedő könyv.

A borítóterv Adrian Pandea munkája. A fedőlapon láthatók az 1941-ben a „Fehér Escadrila” női pilótái. Keretbe téve a Szekuritáté börtönében tartott Nadia Russo, 952-es számmal.

A hátsó borítón olvasható dr. Valeriu Avram egyetemi tanárnak a könyvvel kapcsolatos gondolata. „ Csodálkozva észleltem, milyen sok információ található az első női pilótákról a Szekuritáté levéltárában”. A hátsó borító felsőrészén Nadia Russo, Mariana Drăgescu és Virginia Duţescu a második világháború idején, mint a „Fehér Escadrila” pilótái.

A könyv 12 fejezetben mutatja be a hazai, első női pilóták és ejtőernyősök, halált megvető kitartását, helytállását.

A múlt század első éveiben Traian Vuia, Münchenben végzett mérnök, Párizs mellett, 1906-ban saját tervezésű gépén, ha néhány métert is, de felemelkedett a földről, lévén az első európai, aki ezt megtette.

A repülés vágyát nem lehetett megakadályozni. Merész emberek mindig is voltak. Mind több és több repülő jelent meg a világon. Romániában az első nő, aki repült az Elena Caragiani. Hazánkban a repülés története 1910-ben kezdődik. Amint a szerző írja, a repülés iránt érdeklődő nőknek küzdeni kellett a társadalomban uralkodó előítéletek ellen. Amint Jean Cămărăşescu megfogalmazta: „bármilyen is legyen a nő fizikai erőnléte, alacsonyabb rendű, mint a férfi, mert érzékenysége következtében nem tudja uralni az érzelmeit.” Mivel az előítélet miatt Romániában nem lehetett megszerezni a pilóta mesterigazolványt, ezért egyes nők, ezt külföldön szerezték meg.

Európában Raymonde de Laroche az első nő, aki pilótajogosítványt kapott.

A könyv nagy erénye közé tartozik, hogy rendkívül jól érzékelteti a két világháború közötti hazai viszonyokat. Hihető tablót fest arról az állapotról, ami abban az időben létezett. Mindenik női pilótának, még akkor is, ha volt közöttük vidéki származású, volt annyi pénze, hogy az oktatás és a repülő-tartás költségeit fedezze. Ehhez nagyban hozzájárult az a magatartás, hogy a hadiipart az állami szervek komoly anyagiakkal segítették. Ha az illető összetörte a saját repülőgépét, össze tudott szedni annyi pénzt, hogy rendbe tegye. A légi parádék fizetés ellenében voltak láthatók. Ekkor a nagyközönség megtekinthette a felszállásra váró gépeket. A háború idején a női pilóták egészségügyi szolgálatot teljesítettek.

A kommunista hatalom kialakulásának időszakában is nyomon követték az első női pilóták sorsát, akik országos illetve világrekordot is értek el.

A teljesség igénye nélkül néhány nevet említenék az első női pilóták közül:

Smaranda Brăescu (1897-1948), az országban az első női ejtőernyős. 1931-ben világrekordot ért el, 7400 méter magasságból ugrik ki ejtőernyővel. A háború idején önkéntes.

Marina Ştirbey hercegnő (1912-2001) 23 éves korában szerezte meg a pilóta engedélyt. Az első repülései Angliában, Franciaországban, Észak- Afrikában voltak. Első női pilóta, aki ködös időben átszelte a Balti tengert. 1938-ban javasolta a Légügyi Minisztériumnak, hogy finn példa mintájára, önkéntes egészségügyi légi szolgálatot hozzanak létre. 1939-ben létrehozták a „Fehér Escadrilát”, a „Fehér Századot”. Onnan származik az elnevezés, hogy a gépeket fehérre festették, vöröskeresztes jelzéssel. Feladata: sebesültek szállítása, futárszolgálat. 1943-ban elsősegélynyújtásra alkalmas tanfolyamot szerveztek. Ha kényszerleszállásra kerül sor, akkor a pilóta is tudjon segélyt nyújtani. Kiképzésben Mariana Drăgescu, Virginia Duţescu, Nadia Russo, Marina Ştirbey, Irina Burnaia részesült.

Marina Ştirbey élete tragikus. 1942-ben Constantin Basarab Brâncoveanu herceghez, férjhez megy. A második világháború után vagyonukat elkobozták, férjét bebörtönözték. Marina külföldi segítséggel elhagyta az országot.

Mariana Drăgescu (1912- 2013) 101 évet élt. 1939-ben repülőgépet vásárolt. 1941 és 1945 között résztvesz, mint pilóta, a háborúban, mentve a sebesülteket.

Ioana Cantacuzino hercegnő (1895-1951) Párizsban végzi a középiskolai tanulmányait. Testvéréhez hasonlóan, neki is szenvedélye a repülés. Pilótaképző iskola elvégzése után, elsőként nemzetközi repülőutakat tesz meg. A testvére repülő szerencsétlensége mélyen érinti. Abbahagyja a repülést. Pilótaképző iskolát hoz létre. Sorsa alakulását a politika holtvágányra teszi. Ion Antonescu tábornokkal való konfliktusa miatt Târgu Jiu-i lágerbe deportálják. Szabadulása után Călimeneşti-en levő villájában lakik, ahonnét 1949-ben kilakoltatják.

A háború után, a Romániában kialakuló kommunista rendszer belbiztonsági szervei gyanúsnak vélték az egyes pilóták külföldi kapcsolatait, magatartásukat a kialakuló hatalommal szemben. Eltiltják őket a repüléstől. Majd a Szekuritáté a pilóták külföldi kapcsolatait firtatva, azokat megfigyeli. Börtön, kényszerlakhely, nyomor kíséri életüket. A könyvből megtudható, milyen megaláztatásokon, kényszerítéseken mennek keresztül.

A könyv rendkívül dokumentált. Az archív anyagok használata, az izgalmas repülős történetek, anekdoták oldják a szöveget. Szemléletessé teszi a könyvet a korabeli időkből származó fotóanyag, a karikatúrák.

A Kolozs Megyei Prefektúra azon gondolkodik, kiről is nevezzék el a Kolozsvári Nemzetközi Repülőteret.

Csomafáy Ferenc