Várad városképét alakították

Nagyvárad- Szombaton a második alkalommal megrendezett A Holnaposok Irodalmi Fesztivál keretében a Városi Művelődési Házban bemutatták Péter I. Zoltán helytörténész A két Rimanóczy című könyvét.

A hétvégén az RMDSZ Bihar megyei szervezete és a Várad folyóirat második alkalommal rendezte meg A Holnaposok Irodalmi Fesztivált, melynek keretében szombat este nagy érdeklődés mellett a Városi Művelődési Házban bemutatták Péter I. Zoltán helytörténész A két Rimanóczy. A nagyváradi városkép alakítói című könyvét. A szerzővel Szűcs László költő, főszerkesztő beszélgetett, és a rendezvény egyik érdekessége abból fakadt, hogy jelen volt a Rimanóczy-család két ágának több leszármazottja is, például Rimanóczy Kálmán, Rimanóczy Jenő és Rimanóczy Péter, akik közül előbbi kettő Budapesten, utóbbi pedig Hajdúszoboszlón él. A családtagok közül többen is fel is szólaltak, néhány családi vonatkozású információt osztva meg az egybegyűltekkel. Ahogy Szűcs László fogalmazott, egyedi pillanat volt, ahogyan a kötet most élő néhány szereplője „előlépett” és megszólalt. Elhangzott például, hogy Rimanóczy-rokon volt például Emőd Tamás költő, Fleischer Miklós festőművész és Böszörményi Géza filmrendező, forgatókönyvíró is.

A városháza a kedvenc

Péter I. Zoltán elmondta, hogy a két Rimanóczy alkotásaival már régóta foglalkozik, a könyv megírásának pedig az motiválta, hogy a közvélemény aránylag keveset tud róluk. (Kedvenc épülete amúgy a városháza). Két évvel ezelőtt Váradon járt a család budapesti ágának egyik leszármazottja, Rimanóczy Jenő, akivel megismerkedett, sokat beszélgetett vele, és olyan dokumentumokat, hasznos információkat kapott tőle, hogy Jenő akár a kiadvány társszerzőjének is tekinthető. A kötet egyébként nagyjából két részre osztható: életrajzi vonatkozású és a jeles építészek munkásságát, pályáját taglaló fejezetekre. Emellett az általuk tervezett vagy építtetett ingatlanokkal is megismerkedhet az olvasó, és a családfa-kutatóknak is örömre lehet okuk, bár e téren a „férfisovinizmus érvényesül”.

Kiderül egyebek mellett, hogy a Rimanóczyak mai szóval élve több lábon álltak, hiszen nem csupán tervezték és kivitelezték az épületeket, de volt tégla-, parketta- és asztalosgyáruk is, tehát sokrétű gazdasági tevékenységet fejtettek ki. Id. Rimanóczy Kálmán egyébként a legnagyobb fiát, Árpádot kiközösítette, mert nem értett egyet azzal, hogy apja újranősült, és egy nála sokkal fiatalabb nőt vett feleségül. Az idősebb Rimanóczy ezért végrendeletében azt kérte, hogy vagyonát jótékonysági célokra fordítsák, például szőlészetet ajándékozott a vincés nővéreknek, melyet később államosítottak, 1990 után pedig egy ortodox apácakolostor nőtt ki hirtelen a helyén. Három kívánsága- a szállodája viselje örökké a nevét, ne privatizálják, a haszonból pedig támogassák a szegény, de jól tanuló diákokat, illetve a kőművesinasokat- egyike se teljesült. Mint ismert, a Rimanóczy-szálló a Crişul Repede nevet kapta, magánosították majd bezárták, a fürdőt is felszámolták, és ugyebár a mecenatúráról sem beszélhetünk...

Ciucur Losonczi Antonius