A tollal írt szövegnek más az íze...

Nagyvárad- Péntek este A Holnaposok Irodalmi Fesztivál keretében tartották a Törzsasztal-sorozat soron következő rendezvényét az Ady Endre Emlékmúzeumban. A vendég ezúttal Dalos György író volt.

Ezúttal a Várad folyóirat és az RMDSZ Bihar megyei szervezete által második alkalommal megrendezett A Holnaposok Irodalmi Fesztivál keretében zajlott a Törzsasztal soron következő összejövetele. Az ünnepség célját, lényegét Szűcs László költő, főszerkesztő foglalta össze, majd szokás szerint Kőrössi P. József faggatta a meghívott írót, költőt, ezúttal a Berlinben élő Dalos Györgyöt.

A beszélgetésnek alapvetően két vezérfonala volt: az az időszak, amikor Dalos György történelem szakos hallgatóként mint magyar állami ösztöndíjas a moszkvai Lomonoszov Egyetem tanult, és a közelmúltbeli, illetve jelenkori tevékenysége, melyet jellemezhetünk úgy, hogy a kortárs magyar irodalom németországi nagykövete. Egyebek mellett beszélt arról, hogy 1968-ban az úgynevezett maoista perben miért ítélték hét hónap felfüggesztett börtönbüntetésre. Kifejtette: annak idején ő úgy ment a Szovjetunióba, hogy valóban a világ legfejlettebb és haladó országában fog tanulni, naiv kamaszként például lelkes kommunista versekkel jelentkezett. A helyszínen azonban csalódott, azt kellett tapasztalnia, hogy a hangoztatott frázisok nem felelnek meg a valóságnak. Az említett elmarasztaló ítélet miatt aztán évekig nem jelentethetett meg könyvet, ezért főleg szovjet és kelet-német kiadványokat fordított, például A szovjet tiszt etikája című tanulmányt, de a korabeli finn köztársasági elnök beszédét is, mely olyan jóra sikerült, hogy a külpolitikai osztály felkérte, írjon róla recenziót... Amúgy az orosz fővárosban töltött öt év óriási élményt jelentett számára, a Törzsasztal résztvevőivel néhányat meg is osztott ezek közül. Hangsúlyozta: az elitréteg került ki ösztöndíjasként Moszkvába, olyanok, akiket különösképpen nem érdekelte a pártkarrier, viszont olyan jó szakemberek lettek, hogy az egyetem elvégzése után a Nyugat „vitte őket, mint a cukrot”.

Berlin

Némileg ugorva az időben, Dalos György arra is kitért, hogy a magyarországi, illetve erdélyi magyar irodalmat hogyan próbálja népszerűsíteni Németországban. Megjegyezte: az erdélyi irodalom nem igazán „tud áttörni”, valószínűleg a besorolás nehézsége miatt, a nyugati olvasók ugyanis nem értik, hogy lehet valaki szerintük egyszerre magyar és román. Emellett pedig például a horvát kormány támogatja horvát nyelvű kiadványok németországi megjelentetését, ami a jelenlegi magyar kormányról nem nagyon mondható el. Ezzel együtt vannak sikerek, például legutóbb Bánffy Miklós Erdély-trilógiájának második kötete, mely egy nagyon jó német kiadónál jelent meg. „Ez bizonyára azért van, mert az olvasók vágynak az olyan irodalom után, amit még tollal írtak, mert más az íze a szövegnek, valódi érzésekről, emberekről, drámákról szól”, vélekedett az író, hozzátéve: azért is örül a Bánffy-kötetnek, mert a Wass- és Nyirő-kultuszt nem szereti. A Berlinben élő Dalos György azt is elmondta, hogy történelem könyveket vagy politikai esszéket például tud németül írni, de nincs olyan szépirodalmi mondat, amit németül úgy tudna megfogalmazni, hogy szívesen visszaolvassa, és ne legyen az az érzése, hogy hamis.

A közgazdász bukása

Kőrössi P. József kérdéseire válaszolva Dalos György a Nobel-díj odaítélésével kapcsolatban is kifejtette a véleményét, azon meggyőződésének adva hangot, hogy Nádas Péternek van még esélye ezen rangos elismerés elnyerésére. A beszélgetés utolsó szakaszában az írónak a napokban megjelent legutóbbi regényéről, A közgazdász bukásáról esett szó.

Ciucur Losonczi Antonius