Emlékezés egy (nem csak) váradi újságíróra

Madagaszkártól Szibériáig sokhelyütt megfordult, de saját bevallása szerint mindig Nagyvárad harangozott benne. Ruffy Péter húsz éve távozott az élők sorából, most megemlékeztek róla.

Igazán aktívan csak két évet dolgozott újságíróként szülővárosában, Nagyváradon, ám utána – karrierje bármerre is vetette – mindig visszavágyott és visszagondolt ide: majdnem száz éve, 1914-ben született Ruffy Péter, aki az irodalmi igényű újságírás híve volt. Manapság már kifejezetten tanítják is, hogy az irodalom és a sajtó elválasztandó egymástól, akkoriban azonban még nagyonis összefonódott. És ennek az egyik legjobb művelője volt Ruffy. Rá emlékeztek Nagyváradon, az EMNT és az EMNP által indított Polgári esték elnevezésű rendezvénysorozat keretében.

Hűség

A néhai újságíró – akit a megemlékezők szerint méltatlanul feledett el az utókor – vallomásaiból Váradon élő unokaöccse, Márton István olvasott fel. Ruffy sok kötetet jelentetett meg, ezekből, illetve egyes, nyilvánoságnak szánt, leveleiből is meghallgathattak részleteket az érdeklődők, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos tolmácsolásában. Ruffy etalonnak számított az akkori sajtóban, sőt, még a magyar korona visszaszolgáltatásában is szerepe volt. Pályáját a tehát Váradon kezdte, két napilapnál, a Magyar Szónál és az Erdélyi Lapoknál. 1933–1934-ben dolgozott itt, majd az akkoriban még a minőségi sajtót jelentő Brassói Lapokhoz szegődött. Amikor a második bécsi döntés után a lapot bezárták, 1940-ben Pestre távozott, ahol liberális kiadványoknál dolgozott. Később a Magyar Nemzetnél is (amely lap képviseltette is magát a váradi mgemlékezésen), s végül Budapesten maradt. 1959-től a Magyar Nemzet belső, 1960-tól főmunkatársa lett. Kedvenc műfaja a riport volt.

Nem sokkal halála előtt, az 1990-es évek elején az újjáéledő váradi magyar média képviselői az akkoriban induló Varadinum ünnepségekre hazahívták, ám gyenge egészségi állapota miatt már nem tudott eljönni. Levelet küldött viszont, amit a színházban olvastak fel, s amelyben hangsúlyozta: bármerre is vetette a sors, mindig Szent László városa ”harangozott benne”, s mindenhova Váradot „vitte magával”, amelyhez hű maradt. A rendezvényen bemutatták az újságíróval 1975-ben készült dokumentumfilmet, melyben ő magán kívül Déry Tibor és Illyés Gyula is megszólal. Ugyanakkor kis tárlattal is felidézték emlékét: kitüntetései (Aranytoll, Pulitzer-díj), valamint személyes tárgyai (írógépe, könyvei) is megtekinthetők voltak. Ruffy Péter 1993. december 28-án, kórházban hunyt el. Egyik pálytársa emlékezéséből is felolvastak a rendezvényen, aki felidézte: halogatta az újságíró meglátogatását, ám egyik éjjel olyan látomásszerű álma volt, hogy utoljára hívja őt és jelez neki Ruffy Péter. Ekkor elhatározta, hogy másnap meglátogatja, de már késő volt: Ruffy épp akkor éjjel halt meg.

Szeghalmi Örs