Eltemették Kolozsvári István atyát

Nagyvárad- Szerdán a Barátok templomában tartották az elmúlt hétvégén elhunyt Kolozsvári István atya temetési szentmiséjét, majd az orsolyita rend templomának kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Zsúfolásig megtelt szerda délben a temetési szentmise alkalmából a váradi Barátok temploma, annak jeléül, hogy rengetegen szerették, tisztelték és becsülték az elmúlt vasárnap hajnalban agyvérzésben elhunyt Kolozsvári István tiszteletbeli kanonokot, volt orsolyita zárdalelkészt. A paptestvéreken, rokonokon, ismerősökön, barátokon, hajdani iskolatársakon kívül jelen voltak a székeskáptalan tagjai, volt osztálytársa, Exc. Cserháti Ferenc, aki jelenleg a külföldön élő katolikus magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök, valamint a néhai tisztelendő egykori szolgálati helyeiről is érkeztek gyászolók. Többen virágokat helyeztek a koporsó mellé.

Exc. Böcskei László váradi megyés püspök Krisztusnak az apostolokhoz intézett búcsúbeszédét idézte, melyek kereszténységünk alapjaira emlékeztetnek bennünket és arra, az élő Krisztussal való közösségre, mely megtöri a szenvedés és a halál hatalmát felettünk, és az igazi élet világosságához vezet bennünket. Hangsúlyozta: ezt valljuk húsvéti hittel, miközben arra törekszünk, hogy a remény járja át az életünket, de ugyanakkor amikor az Isten az örökkévalóság kapujából kitekintve valamelyik barátunkat, szerettünket szólítja meg és el mellőlünk, nehezen szembesülünk azzal, hogy tulajdonképpen ez annak a bizonyítéka, hogy az Úr hűséges hozzánk és valóra váltja az ígéretét. Kolozsvári István is az Isten ígéretének fényében végezte szolgálatát, amikor az örömhírt hirdette a hívek és a hitetlenek közt. Az évek folyamán Isten, egyház és az emberek iránt érzett szeretetével tevékenykedett, most pedig Isten elhívta őt, hogy tovább vezesse az országába, ahol imáival és közbenjárásaival folytathatja munkáját- mondta a főpásztor.

Orsolyita rend

Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt. Prédikációjában Kiss Albert várad-olaszi plébános, kanonok főesperes elhunyt oltártestvére papi és emberi kvalitásait méltatta, kiemelve azt, hogy tevékenységében benne volt az önazonosság keresés, a templomok és a lelkek szépítése-építése, öröm és bánat, kereszthordozás és felegyenesedés, újrakezdések és találkozások az Úrral. Az általa bemutatott szentmiséken, a hittanórákon, az első áldozási és bérmálási ünnepségeken, a házasságkötések alkalmával és a temetési szertartásokon krisztusi szeretettel formálta, nevelte, irányította és tanította a rábízottakat, segített a bajba jutottakon és a rászorultakon, legyen szó Margittáról, vagy az orsolyita rend váradi templomáról.

Két katolikus hívő szóban is elbúcsúzott az elhunyttól, majd a koporsót az orsolyita rend Szent Anna templomába szállították, melynek kriptájába helyezték örök nyugalomra.

Ciucur Losonczi Antonius