„Nőnek lenni kiváltságos dolog”

Nagyvárad- A március 8-i nőnap alkalmából Török Apollónia fuvolaművésszel, a Nagyváradi Állami Filharmónia és az Il Pastor Fido barokk zene együttes tagjával beszélgettünk nőkről és zenéről.

Török Apollónia fuvolaművészhez gyermekkori barátság köt, mondhatni együtt nőttünk fel a kolozsvári Györgyfalvi negyedben, hiszen ő a szomszéd lépcsőházban lakott. Aztán körülbelül két évtizedig nem láttuk egymást, de a sors úgy hozta, hogy néhány évvel ezelőtt ismét összefutottunk, itt Nagyváradon, immár felnőtt, dolgozó emberekként. Mondhatnám, hogy az elmúlt években semmit sem változott- de ez a kijelentés így, ebben a formában nem lenne igaz: bár még mindig ugyanolyan kedves, vidám és intelligens teremtés, ahogy annak idején is megismertem őt, időközben azért legalább egy lényeges dolog történt az életében: édesanya lett, a négy és fél éves Kamilla boldog édesanyja. „Nemrég a kolozsvári magyar színházban jártam, s mikor kijöttem az előadásról, egy kissé nosztalgikus hangulatba kerültem, mikor megláttam a Sétatér hóborította fáit. De aztán felhívott Kamilla, hogy Anya, mikor jössz haza, s egyből elmúlt ez az érzés”, meséli, amikor beszélgetésünk során természetesen szóba kerül közös szülővárosunk. Egyetértünk abban: bár a kincses város mindig különleges helyet fog elfoglalni az életünkben, azért már nem költöznénk vissza, mert jól érezzük magunkat Váradon, itt találtuk meg a helyünket. Pedig Polli az Állami Filharmónia és az Il Pastor Fido barokk zene együttes tagjaként a fél világot bejárta- szerénységére jellemző, hogy bár külön nem említi, azért eláruljuk róla, hogy Spanyolországban még José Carreras-szal is volt szerencséje találkozni, illetve együtt játszani- mégis mindig visszavágyódik Váradra. Mint mondja, itt van a családja, a barátai, és különben is, szereti újra és újra megcsodálni a szecessziós épületeket, kedveli azt, hogy a bihari megyeszékhely egy nem annyira pörgős város.

Jó nőnek lenni

Március 8-a apropóján természetesen a nőnap, a nők helyzete is szóba kerül köztünk. Ideálisabb interjúalanyom nem is lehetne Pollinál: sugárzik róla, hogy ízig-vérig nő, aki amúgy saját bevallása szerint is szereti megélni a nőiességét, elégedett ezzel, hogy nőnek született. Értékeli, ha bókolnak neki, ha a férfiak előreengedik az ajtónál, előre köszönjenek neki vagy megemelik a kalapjukat. „Jó nőnek lenni, mert szerintem ez egy kiváltságos dolog. Jó megélni a mindennapokban a nőiességedet, egy mosolyban, egy lágy gesztusban, egy illatban, egy szép ruhában”, hangsúlyozza. Megjegyzi: személy szerint sohasem érezte magát diszkriminálva nőként, és túlzottnak találja azt, hogy a nők mindenben egyenrangúak kell legyenek a férfiakkal, ugyanis meglátásában „egy nőnek nőnek kell lennie”. Hozzáteszi: a hangszer is, amin játszik, az egyik legnőiesebb hangszer, talán azért, mert a fuvolát könnyebb fújni.

S ha már a komolyzenére terelődött a szó köztünk, megtudom tőle, hogy rengeteg kedvenc zeneszerzője van, néhány nevet meg is említ közülük: Bach, Sztravinszkij, Brahms, Csajkovszkij, Sosztakovics. „Ezt nem lehet elmondani, olyan, mintha én azt kérdezném tőled, hogy mi a kedvenc íród?”, mondja mosolyogva. Feltűnő, hogy női zeneszerzők nincsenek a kedvencek közt, de ezen egyikünk sem csodálkozik, hiszen nincs vita köztünk arról, hogy a tárgyalt évszázadokban nemigen hagyták a nőket érvényesülni. „Kivételek amúgy azért voltak. Például Clara Schumann, aki férjéhez hasonlóan szintén zeneszerző volt, és utólag kiderült, hogy rengeteg művét a férje szerzeményeinek tulajdonították. Vagy Kodály felesége, Sándor Emma, aki szintén zeneszerző volt”, érvel Polli. Látszik, hogy egyik kedvenc témáját érintettem, így örömmel osztja meg velem az ezzel kapcsolatos gondolatait. Az idő azonban gyorsan repül, így a fuvolaművésznek lassan szedelőzködnie kell, hiszen este van, és otthon már várja az anyukáját Kamilla...

Ciucur Losonczi Antonius