Brahms kompozíciók bemutatója

A csütörtöki hangversenyest karmestere Jankó Zsolt volt, szólistaként fellépett Razvan Dragnea zongoraművész. A Nagyváradi Filharmónia kórusát Lászlóffy Zsolt karigazgató tanította be.

A nagyváradi filharmónia koncerttermében lezajlott hangverseny első részében hangzott el Beethoven Egmont nyitánya és Liszt Ferenc Esz-dúr zongoraversenye. Újra felcsendült a szabadság eszméjét hirdető drámai nyitány, az Egmont, amely valóságos himnuszként szólt a zenekar előadásában. Ezt követően Razvan Dragnea zongoraművész kiváló tolmácsolásában hallgattuk meg Liszt Ferenc Esz-dúr koncertjét. Az előadó Németországban végezte a mesterkurzust, és már több helyen lépett fel nagy elismerést kivívóan. Dragnea hihetetlen virtuozitással, káprázatos csillogással fogalmazta meg a mű merészen szálló gondolatait, ugyanakkor a vallomásos líraiságot is kiválóan mintázta meg. A különböző részekre és nem tételekre tagolt mű hősi elszántságát, pergő futamokkal ékesített muzsikáját, szívhez szóló romantikus dallamíveit és játékos, vidám hangulatot teremtő muzsikát is emlékezetes előadásban hozta közel a hallgatósághoz. A közönség szűnni nem akaró tapsát ugyancsak Liszt művel köszönte meg, nevezetesen a Transzcendens etűdök negyedik darabját, a Mazeppát adta ráadásul. Itt is érvényesítette előadói technikájának kiemelkedő vonásait.

Tragikum

A műsor második felében Brahms Tragikus nyitánya szólalt meg bevezetőként, amely Goethe Faustjának hatását mutatja. Itt is a kikerülhetetlen végzetet, az erőteljes küzdelmet és elszántságot sugallja. A tragikus alaptónusú mű egyben pozitív értelmű mű is. Bemutatóként csendült fel ugyancsak Brahms hatszólamú Párkák éneke (1882), amelyet Goethe Iphigénia Taurisban című drámája ihletett. Iphigenia tragikus sorsa elevenedik meg a zenében, ugyanis a hősnőt halálra ítélik, aki vállalja a kényszerű áldozatot, hogy ezáltal megmentse a görögök hadát.

Ezt követte a négyszólamú Nanie című kompozíció, mely Schiller azonos című költeményének szövegére készült. A zeneszerzőt Anselm Feuerbach (1829-1880) német festőművész klasszicista stílusban alkotott festménye ihlette meg. Ebben a darabban az énekkar - különösen a női kar - szólama valóságos transzcendens hangulatot teremtett, mintha csak túlvilági angyalok énekeltek volna. Éppen ez a halállal való szembenézés sikerült rendkívül érzékletesre a Lászlóffy Zsolt által irányított énekkar tolmácsolásában. A karmester Jankó Zsolt igen szép teljesítményt nyújtott a váradi zenekar élén, nem csak pontos beintései révén, de a gondolatok elmélyültségét sugárzó zene tragikus hangulatát is felszínre hozta. A hallgatóság nagy tapssal jutalmazta a zenekar és az énekkar emlékezetes teljesítményét.

Tuduka Oszkár